Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ebben az élethelyzetben mit tudtok tanácsolni? Hosszú lesz, bocsánat. Nehéz ez most.
Párommal 11 éve vagyunk együtt, 5 éve együtt élünk. Most úgy hozta az élet, hogy ő rengeteget dolgozik, reggel negyed hétkor indul és olyan 7-8 körül ér haza (másfél órányira dolgozik). Én pedig most egész nap itthon vagyok, mert az első babánkat várom és terhesen nem dolgozhatok a munkahelyemen, mert vegyszerek vannak.
Természetesen semmi házimunkát nem végez, nem is várnám el tőle, hiszen én itthon vagyok egész nap. Én intézem a bevásárlástól a főzésen át a mosás-vasalást, takarítást, satöbbi, de ráérek, nem gond természetesen.
A probléma viszont azzal van, hogy a SEMMIT csinálást ő rendkívül komolyan veszi. Annyira szoktam megkérni, hogy a szennyes zokniját és alsógatyáját ugyan ne a földre dobja hanem a szennyesbe tegye, reggeli után (amit eléteszek, meg el is mosogatok utána) legalább annyi, hogy a tányérját meg a bögréjét tegye már be a mosogatóba. Narancspucolás után dobja már bele a héjat a szemetesbe, ne hagyja a pulton húsz centire a kukától. Ugyan kefélje már le maga után a vécét. Hazaér, persze látom hogy hulla fáradt, ledobja a cuccait, elterül a fotelban, maximum előtte melegít magának vacsorát (bár általában ezt is eléteszem), aztán filmet néz vagy még ügyeket intéz a laptopon. Leülök, igyekszem beszélgetni vele hogy mi volt a munkában, van-e kedve valamit csinálni, satöbbi, de látom, hogy teljesen máshol van az agya. Kb másfél óra múlva közli hogy megy aludni, gyors fürdés, fogmosás aztán mire én végzek a mosogatással meg a cuccai elpakolásával, már alszik. Így megy minden napunk és nagyon unom már. Ja, és ha erőltetek valamit mert már nagyon felhúzom magam, még fel van háborodva és csapkod, vagy elüti egy poénnal a dolog élét és ugyanúgy cseszik rá.
Jogos, hogy meguntam? Tudom persze, hogy értünk dolgozik, azért vállalta be ezt a munkahelyet mert itt a kettőnk bérét megkeresi egyedül. Ha meglesz a baba, sokkal közelebb fog majd munkát vállalni. Nem vagyunk pénzszűkében, van bőven megtakarításunk, nyugodtan lazíthatna. Minden napunk egyforma, amit látok belőle az vagy a reggeli rohanásban van, vagy este mikor már egy értelmes mondata nincs, olyan fáradt és önmaga elrendezésén kívül semmi nem megy. Közös időnk valamennyi hétvégente van, de akkor is általában ügyeket intéz vagy a szüleinek segít, ahová tudok, megyek vele. Hónapok óta nem voltunk még sétálni sem a parkban, ami itt van 100 méternyire. Egy moziról, egy közös társasjátékról már ne is beszéljünk, még szeretkezni sem jut idő. Nem kívánok tőle semmit, kiszolgálom ahol csak tudom, de úgy érzem, nagyon a kapcsolatunk rovására megy ez az időszak, pedig pont a baba miatt ez nem jön jókor. Este mindig felhúzom magam, hogy az nem megy, hogy a hátizsákjából a meg nem evett, szétfolyt almát kivegye, még éjjel állhatok neki mosni vagy csinált magának egy szendvicset, de az összes szalámit és sajtot elöl hagyta, a hűtőt meg nyitva, a kenyér ott szárad a deszkán. Így duzzogva, feldúltan fekszem mellé az ágyba.
Régen egyáltalán nem volt ilyen, jókedvűen jött haza, kézenfogott, mentünk sétálni vagy beültünk meginni egy pohár bort. Nagyon szeretjük egymást egyébként.
Adjatok tanácsot, szerintetek elvárhatom tőle ezt a minimumot, vagy legyek türelmes és fogadjam el, hogy ez egy ilyen időszak? Mit tegyek, hogy ne érezzem azt, hogy távolodunk el?
válasza: válasza: válasza:
válasza:Van két gyerekem, akiket a kisebbik harmadik szülinapjáig autó nélkül hoztam-vittem. Így intéztem a rendszeres nagybevásárlásokat is. Mert a drága ex (ugyanilyen fizikai munka hőse, mint te) szerint az autó felesleges luxuscikk. Utólag visszanézve fogalmam sincs, hogy tudtam mindig mindent hazacipelni. (A 15-20 kilós gyerekem mellett.)
A mostani anyósom egy szuperhős. A 4 végtagjából 3 hiányzik, protézisei vannak, de úgy főz, mint egy mesterszakács, mindig patyolat az otthona, és létráról takarítja a szekrény tetejét.
Az exem már egy náthától is egy hétig feküdt magatehetetlenül...
Amikor egy nő babát vár, az utolsó hónapban minden, amit csinál, kihívássá válik. Plusz 10-15 kilókat cipelünk a hasunkon, még az alvás is megterhelő, a legtöbbünk mégse picsog, hanem teszi a dolgát ugyanúgy, mint máskor.
Azok a fizikai munkások, akiket én ismerek, roppant erősek jobb karban. Egész nap képesek a feleseket emelgetni a szájukhoz, miközben a nejük otthon neveli a gyerekeiket.
Te vagy az a pasitípus is, gondolom, aki ahelyett, hogy megtanulna kielégiteni egy nőt rendesen, megmagyarázza az asszonynak, hogy neki kötelező aláfeküdni esténként, mert ha egy férfi nem szexel rendszeresen, akkor fizikai fájdalmai lesznek... az ilyen hiszi azt is, hogy neki "jár" a szerető, mert ugye ő férfi, akinek a szex az alapjog...
A ti fizikai erőfölényetek kimerül a nehéz tárgyak emelgetésében. Ami valljuk be, a XXI. században már nem túl sokat számít. De mi kitartóbbak vagyunk, és magasabb a tűrőképességünk. Ez a ti nagyon nagy szerencsétek.
Nem akarlak győzködni tovább, az ilyet, mint te, nem is lehet. Szerencsére nagyon sok pasi már tovabbfejlődött a te felfogásodhoz képest, és jé, ők se kerülnek kórházba a megterheléstől, hogy végeznek házimunkát otthon. Viszont ők nem maradnak egyedül 50 éves korukra.
válasza:És mielőtt rám lenne sütve, hogy férfigyűlölő vagyok:
Te jöttél ide, és folyamatosan ledegradálod, kritizálod a női nemet. Arról győzködsz itt mindenkit, hogy a férfiak felsőbbrendűek, és sokkal többet ér a munkájuk, mint a nőké. Pedig valójában semmi mást nem csinálsz, mint próbálod megmagyarázni a lustaságodat.
válasza: válasza: válasza:11 hetes ??
A szulesig szet fogod unni a fejed otthon
Keress egy hobbyt iratkozz be valahova
Az otthonules sokat art neked
válasza:Az én munkaköröm is olyan, ahonnan azonnal áthelyezik az embert, ha várandós lesz, viszont az addigi fizetést ettől függetlenül meg kell adni akkor is, ha nem más munkakört kap az illető, hanem azt mondják, hogy ne menjen dolgozni.
A jelenlegi fizetésemért nagyon szívesen tennék-vennék itthon, de egy sokkal kevésbé stresszes és felelősségteljes munkakörnek is örülnék.
A kérdés, hogy miért döntöttetek úgy, hogy számotokra az eddig megkeresett pénz nem elég, inkább jóval többet dolgozik a párod?
Én sürgősen leülnék beszélgetni a kapcsolatotokról. Nem róla, a munkájáról és a hanyagságáról, mert ezek csak tünetek. Az okot kell megkeresni és enyhíteni, avagy ha az nem megy, akkor megszüntetni.
Én azt gondolom, hogy ti eljutottatok arra a pontra, amikor össze kell ülni és ténylegesen, őszintén el kell beszélgetni arról, hogy hogyan tovább, hiszen egyértelmű, hogy nagyon rossz irányba haladnak a dolgaitok.
Értem és te is érted, hogy pénzt szeretne keresni a babátoknak, de mire fog menni azzal, ha a babának mindene meglesz, csak az apja nem lesz mindennap mellette?
Az ehhez hasonló kérdéseket kellene tudatosítani benned, hiszen igen. A pénz egy bizonyos fokig boldogít, de itt most éppen a boldogságotok rovására megy a dolog és a végén nem biztos hogy kellemes kérdés lesz az, hogy MEGÉRTE?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!