Képtelen vagyok száműzni a gondolataimból a volt tanáromat. Aki volt ilyen helyzetben, mit tud tanácsolni?

Több éve már annak, hogy tanított. Érettségi után pár évvel felbukkant, érdeklődést mutatott, volt egy mélyebb, nyílt beszélgetésünk. Én elutasítottam mert kapcsolatban élek. Eszem ágában sincs egy naiv diákszerelemre lecserélni a kapcsolatomat (akkor szerettem, ő volt az ideális férfi számomra), ez nem is kérdés.

Több mint 1 év telt el azóta hogy beszéltünk. A falba tudnám verni a fejem, mert nem értem, MIÉRT gondolok rá minden egyes áldott napon, MIÉRT él bennem ilyen mélyen, hidegen kéne hogy hagyjon. Olyan meghatározó figura volt az életemben, még akkor is, ha èn csak feltűnés nélkül, csendben rajongtam a háttérben, de ezen kívül több nem történt. Szánalmas és gyerekes, ami bennem van, dolgozom rajta, hogy leküzdjem, rossz a lelkiismeretem, de képtelen vagyok a gondolataimból kizárni és túllépni rajta. Nem megy ki az a beszélgetés a fejemből. Nem akarok gondolni rá.

Segítsetek, kérlek, hogy legyek túl ezen?