Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ebben az élethelyzetben mit tudtok tanácsolni? Hosszú lesz, bocsánat. Nehéz ez most.
Párommal 11 éve vagyunk együtt, 5 éve együtt élünk. Most úgy hozta az élet, hogy ő rengeteget dolgozik, reggel negyed hétkor indul és olyan 7-8 körül ér haza (másfél órányira dolgozik). Én pedig most egész nap itthon vagyok, mert az első babánkat várom és terhesen nem dolgozhatok a munkahelyemen, mert vegyszerek vannak.
Természetesen semmi házimunkát nem végez, nem is várnám el tőle, hiszen én itthon vagyok egész nap. Én intézem a bevásárlástól a főzésen át a mosás-vasalást, takarítást, satöbbi, de ráérek, nem gond természetesen.
A probléma viszont azzal van, hogy a SEMMIT csinálást ő rendkívül komolyan veszi. Annyira szoktam megkérni, hogy a szennyes zokniját és alsógatyáját ugyan ne a földre dobja hanem a szennyesbe tegye, reggeli után (amit eléteszek, meg el is mosogatok utána) legalább annyi, hogy a tányérját meg a bögréjét tegye már be a mosogatóba. Narancspucolás után dobja már bele a héjat a szemetesbe, ne hagyja a pulton húsz centire a kukától. Ugyan kefélje már le maga után a vécét. Hazaér, persze látom hogy hulla fáradt, ledobja a cuccait, elterül a fotelban, maximum előtte melegít magának vacsorát (bár általában ezt is eléteszem), aztán filmet néz vagy még ügyeket intéz a laptopon. Leülök, igyekszem beszélgetni vele hogy mi volt a munkában, van-e kedve valamit csinálni, satöbbi, de látom, hogy teljesen máshol van az agya. Kb másfél óra múlva közli hogy megy aludni, gyors fürdés, fogmosás aztán mire én végzek a mosogatással meg a cuccai elpakolásával, már alszik. Így megy minden napunk és nagyon unom már. Ja, és ha erőltetek valamit mert már nagyon felhúzom magam, még fel van háborodva és csapkod, vagy elüti egy poénnal a dolog élét és ugyanúgy cseszik rá.
Jogos, hogy meguntam? Tudom persze, hogy értünk dolgozik, azért vállalta be ezt a munkahelyet mert itt a kettőnk bérét megkeresi egyedül. Ha meglesz a baba, sokkal közelebb fog majd munkát vállalni. Nem vagyunk pénzszűkében, van bőven megtakarításunk, nyugodtan lazíthatna. Minden napunk egyforma, amit látok belőle az vagy a reggeli rohanásban van, vagy este mikor már egy értelmes mondata nincs, olyan fáradt és önmaga elrendezésén kívül semmi nem megy. Közös időnk valamennyi hétvégente van, de akkor is általában ügyeket intéz vagy a szüleinek segít, ahová tudok, megyek vele. Hónapok óta nem voltunk még sétálni sem a parkban, ami itt van 100 méternyire. Egy moziról, egy közös társasjátékról már ne is beszéljünk, még szeretkezni sem jut idő. Nem kívánok tőle semmit, kiszolgálom ahol csak tudom, de úgy érzem, nagyon a kapcsolatunk rovására megy ez az időszak, pedig pont a baba miatt ez nem jön jókor. Este mindig felhúzom magam, hogy az nem megy, hogy a hátizsákjából a meg nem evett, szétfolyt almát kivegye, még éjjel állhatok neki mosni vagy csinált magának egy szendvicset, de az összes szalámit és sajtot elöl hagyta, a hűtőt meg nyitva, a kenyér ott szárad a deszkán. Így duzzogva, feldúltan fekszem mellé az ágyba.
Régen egyáltalán nem volt ilyen, jókedvűen jött haza, kézenfogott, mentünk sétálni vagy beültünk meginni egy pohár bort. Nagyon szeretjük egymást egyébként.
Adjatok tanácsot, szerintetek elvárhatom tőle ezt a minimumot, vagy legyek türelmes és fogadjam el, hogy ez egy ilyen időszak? Mit tegyek, hogy ne érezzem azt, hogy távolodunk el?
válasza:Mondd meg neki, hogy a kicsiért akkor tesz, ha a házasságotok megmarad, te pedig nem készülsz ki.
Amikor meglesz a baba, akkor lehet, hogy eszik, alszik, de lehet, hogy nem és pisilni se lesz időd. Akkor NEM fogsz tudni mindent a szájába tenni. Gondolja végig, hogy meddig akar ott dolgozni. Ugyanis két év gyerek mellett elröppen. A következő 16-20 évben úgy tervezi, hogy semmit se csinál otthon? Vagy azt hiszi, hogy hirtelen jobban bírja a munkát?
Ha ott lesz a baba, neki szüksége lesz apára. Nem arra, hogy x ezer legyen a számlán, hanem hogy apa ringassa, játsszon vele, titokban megetesse túrókrémmel... Erre hogy lesz ereje, ideje? Hiszen most sincs.
Vagy akkor legyen az, hogy ő csak adja a pénzt, minden mást megcsinálsz te, egyedül. De akkor váljatok el, és legalább egy emberrel kevesebb után kell a mocskot takarítanod.
Szerintem ugyanis ennyire nem fáradt, csak duzzog, mert otthon "lógatod a lábad", ő pedig "egyedül" eltartja a családot. Kicsit az orrára kell koppintani, mielőtt beleéli magát a szegény, anyagilag kihasznált és túlhajtott apuka szerepébe.
válasza: válasza:Sok női hozzászólás mellett legyen egy férfi is.
Milyen munkakörben dolgozik a férjed? Sok stressz éri? Ki kezdeményezte, hogy munkahelyet váltson? Azért váltott munkahelyet mert kevés volt a pénz? Van megtakarításotok? Biztos anyagi körülmények között éltek? Miért vállalt olyan messze munkát?
A leírásod alapján a férjed hulla fáradt amikor hazaér, semmihez nincs kedve, ha olyan munkakört folytat ahol nagy felelősség hárul rá, akkor ez érthető is. Napi 12 órában koncentrálni nem egyszerű, a nap végére csak egy dologra vágyik, nyugalomra és pihenésre (ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy vajon készen áll már arra, hogy az még kevesebbet fog pihenni ha megszületik a baba?). Hazamegy a családjához és azt kapja hogy a felesége minden piszlicsáré dolog miatt veszekedik vele? Nem azt állítom, hogy ezek közül számos dolog nem jogos, csak azt hogy ezek nem 5 év együttélés után derültek ki(csak most kerültek újra a felszínre). Ennek egyenes következménye az lesz, hogy ingerülten fog reagálni és elmegy olyan helyre ahol lazítani tud(jó esetben egy kocsma)egyedül maradsz a babával, ezt nem így kell kezelni.
Azt a kevés szabadidőt amit együtt tudtok tölteni, azt kell előre megtervezni, a hétvégékre kell programokat csinálni, de ne túl sokat, mert pihenni is kell, és mivel napközben te érsz rá vedd a kezedbe az irányítást, ne a párodra várjál. Kezdeményezz, de ne erőltessed, kérjed ki a véleményét mihez lenne kedve.
Ügyes nő nem számonkéri a férjét, hanem érdekelté teszi, tereli a helyes irányba. Amit nem tusz egyedül megoldani ott segítséget kérsz tőle, mert egyedül már nehezedre esik, például segítsen neked mosogatásban(legalább az asztalt lepakolni, törölgetni), teregetni, ami együtt gyorsan elvégezhető. Ne a nyakába varrjad a munkát, hanem vonjad be és csináljátok együtt,közösen.
Még valami, ha megszületik baba még kevesebb időd lesz, minden idődet azzal fogod tölteni hogy vigyázzál rá. Ha nincs nagyszülői segítség, akkor azt javasolom, hogy gyűjtsél be magad mellé hasonló helyzetben lévő nőket és dolgozzatok össze, erre legalkalmasabb hely a terhes torna. A párom ezt zseniálisan megoldotta nálunk, összedolgozott 2-3 másik anyukával és besegítettek egymásnak.
válasza:13:
Ez annyira pasis lett... De nem jó értelemben.
Szerinted a házimunka csak a nő dolga, a férfi csak "segít"? Miért is?
Tegye motiválttá? Bakker, akit az nem motivál, hogy a terhes felesége elhidegül, otthagyja a retekbe, és havonta kétszer látja a gyerekét, azt semmi.
Pont így mennek tönkre a házasságok: amikor a férfi szerint természetes, hogy minden a nő hibája, és mindent a nő oldjon meg. Senki se kérte a pasit, hogy szakadjon meg a munkában. De ez se felmentés az alól, hogy a saját xarát nem takarítja el, szó szerint!
válasza:"13" vagyok
Bocsi, de ha a kérdező otthon van a férje meg 12 órát dolgozik, akkor elég egyértelmű, hogy az otthon háztartási munka fizikailag nem megterhelő részét a nő fogja végezni(20 hetesen a párom még zumbázni járt). Ha ő is 12 órában dolgozna, akkor más lenne a helyzet, de itt nem ez volt a kérdés. 2 gyerekünk van, nálunk tökéletesen jól működik és működött a munkamegosztás, a párom szinte mindent megold nélkülem, nagyon jó szervező.Amit nem tud egyedül megoldani, de van elképzelése ott segítséget kér, ha valamivel nem boldogul akkor kapom meg e feladatot, hogy oldjam meg.
A válaszomba kitértem arra is, hogy ha valaki igénytelen a környezetével szemben(eldobált szennyes, wc, stb) az nem egyik pillanatról a másikra alakul ki, pontosan tudom, mert sok kollégával közös öltözőt és étkezőt használunk és vannak elég antiszociális emberek közöttünk.
válasza:Tudod, 13, ezt én is hallgattam az azóta exxé vált gyermekeim apjától. Mármint hogy a sok munka után ő ilyen, meg olyan fáradt... Vártam én is éveket arra, hogy majd csak észhez tér, csináltam mindent egyedül, vittem háztartást, foglalkoztam a gyerekekkel helyette is, azután, amikor lejárt a GYES-em, mentem dolgozni én is. Persze ő akkor is mindig fáradtabb volt mindenhez, mint én...
Kommunikáltam én a problémákat felé nem egyszer. Ugyanilyen pasis marhaságokat kaptam válaszul, amiket te is írtál. Hát én nem vártam meg, míg nagy jó dolgában, és szabadidejében be is csajozik. Kidobtam a fenébe.
Most is én csinálok mindent, ahogy eddig. Szinte nem is érzem, hogy nincs jelen. (De. Kevesebb a munkám.) El is tartom magunkat, mert tartásdíjat alig látok tőle. Ellenben van egy normális párom azóta, boldog vagyok, ő meg azon picsog, hogy neki milyen rossz, hogy én galád módon elhagytam.
Annyira tudom az ilyeneket sajnálni...
válasza:Voltam a párod helyzetében, de mondjuk az én exem még annyit sem volt képes otthon megcsinálni mint te, még a házimunka egy része is rám hárult.
Rajtatok múlik megfogadjátok e amit írok most.
Utólag visszagondolva nekem nem kellett volna olyan véresen komolyan venni a tipikus férfi/apai szerepet, miszerint a férfi a családfenntartó. Kevesebbet kellene dolgoznia, kímélőbb munkát, ami mellett marad energiája rátok, kettőtökre! Nem jövőre, nem hónapok múlva, nem miután megjött a baba, hanem most. Egyébként is mikor már 3an lesztek még több pénz kell szóval nem hinném hogy a születés után bármi megváltozik.
Ez így ahogy most vagytok, irány a szakadék felé.
Nézzétek át a költségvetéseteket, mindent amit le tudtok szorítani, azt le kell, és keressen jobb munkát, ami mellett kiegyensúlyozott életet élhettek. Tudom ez nem olyan egyszerű, de azt is tudom hogy nem lehetetlen.
Nálunk ha ezt időben felismerem/felismerjük akkor még mindig egy család vagyunk. Szerintem a pénz nem ér annyit hogy amiatt kockáztassatok. De mint írtam, nektek kell dönteni, jön a szakadék, el tudjátok - e kerülni?
Kedves "13", egy szóval nem mondtam, hogy fizikailag terhelne meg a házimunka, de te rögtön így értetted. Még nagyon nem tartok ott, hogy ne bírjam a baba miatt, amúgy is egy elég stramm nőnek ismerem magam. Sőt, azon dolgok kivételével ahol elektromos dolgokkal kell babrálni vagy nehéz súlyú tárgyakat mozgatni, még a szereléseket is megoldom. Úgyhogy nem, nem szorulok segítségre. A babával is lesz segítségem, anyukám, nagymamám, anyósom velem lesznek.
Viszont igen, a párom stresszes munkát végez, ezt én is tudom. Sok a felelősség, embereket irányítani, gépeket kezelni, dolgokat megszervezni. Nem tegnap ismerkedtünk meg, tisztában vagyok vele hogy hajlamos hanyag lenni és szanaszét hagyni a dolgokat, de eddig ha szóltam, eltüntette, felsöpörte, bocsánatot kért, igyekezett maga után rendet hagyni. De ez most teljesen megszűnt. Otthon vagyok, rendbenyalom a lakást, az lenne a minimum, hogy ha már nem őneki kell ezzel bajlódni, megtiszteli a munkámat és nem b*ssza szét a konyhát tíz perc alatt. Sok dologban rá sem ismerek, annyira, de annyira nem ilyen volt. Olyan, mint aki nem tud leállni a munkával, pedig sosem volt munkamániás.
válasza:Kérdező, egy igazságot felismertem és egy legendás esetben csúcsosodott ki, amit mindeki nálunk emleget:
"A sajtreszelős incidens"
Aminek a rövid lényege az, hogy szakítottam az akkori párommal egy nyamvadt sajtreszelőért.
Én olyan nő vagyok aki nagyon talpraesett. Szeretek főzni, sütni, elrakni. Szeretem a rendet és én takarítan is nagyon szeretek, mert megnyugtat. Olyan mintha a lelkemből is kisöpörném a rumlit. Így volt ez az akkori párommal is. Aki tudott, főzni, mosni, takarítani, de én nagyon szívesen megcsináltam helyette és kézben tartottam a háztartás ügyét. Ami később rájöttem óriási hiba volt!
A párom annyira elkényelmesedett, hogy idegenné vált a saját lakásába. És ha valami, akkor ez nagyon dühít. Azon ominózus esetnél épp főztem, és megkértem a párom, hogy adja oda a sajtreszelőt... ő pedig nekiállt úgy keresgélni a nevezett tárgyat, hogy 2 éve ott laktunk a lakásba és nem lett semmi átrendezve.
Bevallom nekem ez felért egy sértéssel. Ugyanúgy járok dolgozni, ugyanúgy keresek. Imádok a konyhába boszorkánykodni és a lakást szépé varázsolni. Senki nem kényszerített ezekre a munkákra. De a párom így nem volt motíválva arra, hogy megismerje a saját lakóhelyét, így teljesen idegenként viselkedett a saját otthonába.
Ami azért problémás mert amikor szükséged lesz rá, akkor nem tud neked segíteni. A mamám ezt tökélyre vitte, ő háztartási robotgép lett és a papám pénzt nem tud levenni a bankkártyáról, de ha adsz pénzt neki egy csekket nem tud feladni.
Én nem akartam ezt. Társat akartam magam mellé nem pedig lakótársat. De a párom nem értette mi a problémám, így el kellett válnunk.
Az esetből megtanultam, hogy nem szabad a másikat kiszolgálni, mert el fogja veszíteni az otthonoságát a saját lakásába és lezüllik az életképtelen szintre. Sajnos a bajt én hoztam a magam fejére, de megtanultam a leckét. Így már semmilyen felétel mellett nem megyek bele abba, hogy én vigyem teljesen a háztartást, mert ha társat akarok, alapvető, hogy rendbe tartsa a másik fél is és tidja mit hol talál.
Ha elkapatod kérdező a férjed, bele fog ebbe kényelmesedni és társ helyett még egy gyereked lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!