Való a párunknak ultinátumot adni?

Erre azt mondtam, hogy egyharmaddal kell mindenbe beszállnia, nekem nem kell a pénze.

Persze előtte meg ő adott haza 20-30ezer körül hónapokig...az fedezte a kaját, a lakbért és a rezsit is részéről gondolom. Persze én nem tettem szóvá, utálok veszekedni. Csak olyan rosszul esik, hiába beszéltük meg azóta.. Úgy érzem magam, mint egy ingyenélő senkiházi.

Szex nem nagyon van, mert vagy alszik vagy alszok vagy alszunk... Vagy iszik és akkor én meg alszok. Tehát az nem tartja itt. Az utóbbi pár hónapban ugye többet adott haza, de... Most meg ultimátumot ad?! Mintha csak élvezném, hogy itthon vagyok a négy fal között...

Mondtam neki, hogy elmehet, én nem fogok könyörögni. Előtte is boldogultam, nem tőle függ az életünk.

Persze hiányozna, de ez olyan megalázó volt.

A kérdésem az, hogy való-e az ilyen... Nem a szakítást fontolgatom. :)

Nem várom el, hogy hónapokig eltartson. Ahogy én sem fogom ezentúl azt csinálni, hogy 30ezerrel kiegyezek egy hónapra... Megtapaszataltam, hogy a fordított esetben ő hogy viszonyul hozzám...bár ő dolgozott és úgy adott ennyit. Mindegy... Ezentúl egyharmad része a kiadásoknak rá esik, kétharmad rám...ezzel meg is oldottam a pénzügyez. Ez inkább részemről a megbántottság miatt lett egy kérdés.

Itt mindig úgy gondolják. Én viszont benne élek, tudom, hogy nem rossz ember.

Mindenkinek vannak hülye dolgai... Csak nekem ez nagyon rosszul esett és tudni szeretném, hogy mások szerint normális-e így állni a másikhoz.