Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi a véleményetek arról, ha egy pár külön-külön lakásban él? Ti belemennétek ilyenbe?
Szép estét!
Arról szeretnék érdeklődni, hogy az ilyen jellegű kapcsolatoról mi a véleményetek.
Ennek oka elég egyszerű: én magam ezt preferálnám leginkább, mivel praktikusabbnak érzem, mint a "közös" lakásban történő összezártságot. Mielőtt felhörrenne a kórus, nem, nem megcsalási szándék miatt, vagy mert nem kedvelem akivel vagyok, vagy ilyesmi - hanem lentebb részletetem miért is.
De előbb - miért tartják ezt "komolytalannak"? Nekem olyan érzésem van, hogy az összeköltözés ugyanaz a felesleges kötelező elvárás mint a házasságkötés, ami kb. semmit nem ér, de mégis ha nem teszed meg akkor jön a "komolytalan" a kapcsolata, biztos félrejár titokban (vagy akar járni) satöbbi. De ezek olyan baromságok...
Oké, azt aláírom, hogy akik családot (gyereket) akarnak azok költözzenek össze. De én pl. nem akarok, sem most sem a jövőben. (Najó, talán ha nyerek a lottón és "fussa" mindenből a legjobbra, plusz háziszolga aki almozza a gyereket, mert én nem fogom megtenni).
Miért is érzem jobban a külön-külön saját lakást?
1.Hosszútávon elviselhetetlen vagyok és én magam is elviselhetetlennek érzek másokat, ha 0-24 KÖTELEZŐ összezártság van. (Felhörrenés: "Dehát a munka meg a boltbajárás..." - Igen, igen, de én a maradék időre értem. Szerintem szörnyű mikor azért kell mással lenni mindig otthon, mert "ez van" és muszáj. Látom másokon milyen "jó" ez, nem véletlen jár el sok nő kávézgatni-random sportolni órákig a férfi meg kocsmába vagy horgászni)
2.Szakítás után nincs gond, elég összepakolni azt a pár cuccot ami odaát van, visszavinni ami ittmaradt és vita-válóper-bosszú nélkül le van rendezve. (Felhörrenés: "Deeed deee nem lehet ám úgy belemenni egy kapcsolatba hogy szakítás lesz... - Na ja, de ne éljünk tündérmesékben, a szakítás bármikor eljöhet, akár 50 év házasság után is. Légy felkészült és csak abban bízz amit magad csinálsz.)
3.Saját teratórium megmaradása: Az én házam az én váram, mindent odateszek ahol nekem kényelmes. Az ő házában az ő szabályai érvényesülnek, nálam a sajátjaim. Nincs tárgykeveredés és szakításkor vita/rablás stb. Szüleimnél láttam milyen az amikor két eltérő berendezési-takarítási-elrendezési stílus találkozik és nem volt jó. (Ez mitől gonoszság?)
4.Aktívabb szerelmi élet: Nem sokkal jobb a szex, mikor vágyol a másikra, mert nem láttad napok óta? Nem jobb mikor így marad örökre a jókis együttélés helyett ahol beáll a havi kettő szexátlag, 10 perces reszelés, primitív pózok, "jaaaj fáj a fejem drágám/sokat dolzoztam ma nem fog menni" stb. Látom a pároknál milyen jókis házaséletük van, ha mindennap együtt alszanak... "A Heni má'csak hetente eccer akarja asztis csak misszionáriusba" "A Bélának má megin nem ment a zerekcijó"
5.Viták könnyebb feloldása, ha épp baj van pár napig nem kell egy házban lenni, hanem el lehet volnulni úgy, hogy nem botlasz abba akire épp haragszol vagy ő rád. Látom sok páron milyen jó az amikor vita után is kötelező egyhelyen lenni. Baromi kellemes.
Szóval elég sok jó dolog van ezzel kapcsolatban.
"Hátrányok"(???)
"De hát én nem akarok hozzá úgy menni mindig mint valami tini hátizsákkal" - Miért? Sokkal hangulatosabb, fiatalosabb érzés.
"Sokba van két lakás" Ha nem lennétek együtt akkor is kitudnád fizetni a lakásod rezsijét, mi változik ilyenkor? Azonos időt kell itt és ott tölteni és nem 200 km-re élővel összejönni. (Felhörrenés: "Dehát a szerelem bármikor lecsaphat nincs kötve ilyesmikhez" Ha ha ha. Gyenge emberek válasza ez. A szerelem tudatos döntés, ha XY 200 km-re lakik az lehet akármlyen vonzó - nem jövünk össze, nem kivitelezhető.
Fura egy elmaradott világ ez, korunkban ez lenne a legjobb, anyám és a férje is így élnek, bár ők rinyálnak miatta, de nekem nagyon tetszik sokkal jobb mint mikor sokan együttélnek és bele is fásulnak.
#1
Szép történet.
#2
De miért is? Miért erőlteti mindenki az együttélést? Ez csak kimondva szép, a valóságban ezernyi problémát rejt, amik kikerülhetőek, ha megmarad a határvonal.
#3
Oké, bár nem számít hogyan nevezik, szerintem itthon csak pénzügyi kényszerből élnek együtt sokan. (Leszámítva: gyerekesek)
Igazad van, nekem tetszene egy ilyen kapcsolat.
De ha elég nagy a ház, akkor a 2. pont kivételével mind megvalósítható.
Neked így jó, csak nehéz hozzá másik felet találni.
Főleg, ha az a másik fél nőnemű kellene, hogy legyen.
Igazad van, én is ezt tervezem!
Ezt hívják mingliségnek :)
Akkor kelek, és fekszek mikor akarok, és a többi, amit mondtál.
Faterom, és a szomszédom is így él, irigylem is őket :)
Egy óriási hátránya van a rezsi tételen kívül: ha lesérülsz, nincs aki ott legyen melletted, és segítsen (bár ideiglenesen hozzádköltözhet a párod), meg a házimunkák is rád maradnak.
Tehát neked a kapcsolat kimerül abban, hogy heti kétszer átmentek egymáshoz dugni, aztán húztok haza.
A gond az, hogy nálam a kapcsolat ott kezdődik, mikor szex után összebújva alszunk, és reggel együtt kávézunk.
A leírásod alapján olyan ember vagy, aki magának való, zárkózott, a problémát úgy oldja meg, hogy nem oldja meg, csak elmegy duzzogva, és már az elején a szakításra rendezkedik be. Tehát olyan, akinek hosszú távú kapcsolat sem való.
A bibi itt van, nem az összeköltözéssel.
A "nagyfokú szabadságvágy" nem egyenlő azzal, hogy "saját magam se tudom elviselni". Azzal se tudsz egy légtérben lenni, akit szeretsz. Ez azért több, mint gáz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!