Most ezzel igazából mi a baj?

Nagyon hasonló helyzetben voltam-vagyok, csak nálunk én vagyok a nő.

És én is pont ugyanannyira kiborultam a dologtól, mint a barátnőd.

Anno nekem is volt itt kérdésem a témában, én pont hozzád hasonlók válaszát kerestem, aki úgy gondolkodik, mint a párom, de nem kaptam.

Helyette olyan válaszokat kaptam (kizárólag!), amik arról szóltak, hogy oké-oké, lehet így élni, de a vége úgyis az lesz, hogyha egyszer mégis beüt a szerelem a páromnál, akkor úgy dob el, hogy annak a rendje. Mert az ilyen kapcsolat csak és kizárólag addig működőképes, amíg rá nem jön a férfi, hogy igenis létezik szerelem - más mellett.

És pontosan ugyanettől félek én is, és gyanítom, hogy a barátnőd is. Mert oké, hogy most mindent megkap tőled, de ha egyszer megtapasztalod, hogy mi az igazi szerelem, az mindent felülír. Mondhatod, hogy de te úgysem leszel szerelmes, de ezt nem tudhatod. Nem tudod, mit hoz a jövő, hogy mikor ismersz meg valakit, aki megváltoztat.

És ez a félelem, ez a bizonytalanság felőrli a kapcsolatot a nő részéről.

Nálunk eltelt azóta néhány hónap és együtt maradtunk. Mert én is meggyőztem magam, úgy, ahogy te a barátnődet, hogyha minden szép és jó, akkor nincs értelme szakítani.

Ám rengeteg kétely van bennem. Házasságot, gyereket terveztünk korábban, de minden terv mögött ott van az a "mi van, ha". És ezt nem lehet legyőzni.

Nem értem a problémádat. Az nem _olyan nagy_ dolog, hogy nem vagy szerelmes, es manipulálod a csajodat arra, hogy ezt ő is rendben lévőnek találja, de az már _eléggé_ súlyos, ha valaki kimondja, ez betegség.

Nekem mindegy igazából, én már túlvagyok egy magadfajtán, szembenéztem a saját problémámmal. Hogy te tanúsítasz-e némi empátiát, vagy fszkodsz tovább, az már a te dolgod.

Az én értelmezésemben a szerelem egy múló fellángolás. És ezt is tapasztaltam az életem során. Amikor azt mondtam, hogy "atyaúristen én de szerelmes vagyok", akkor az néhány hónap alatt elapadt és néha olyan szinten működött mindez, hogy később már rá sem bírtam nézni a másikra. Szép dolog ez a fellángolás történet és tök jó érzés is, de nem gondolom, hogy egy hosszútávú kapcsolat alapját képezheti, NÁLAM. Mert egyébként biztos ahányan vagyunk, annyi félék az érzéseink is, a felfogásunkról meg nem is beszélve.

Mi másfél éve vagyunk együtt a párommal, szinte a kezdetektől együtt éltünk és gyorsan jött a közös lakás ötlete is. Megléptük. Az elején rajongtam (szerelmes voltam?), de ez kb. két hét alatt elmúlt. Utána olyan volt minden, mintha ezer éve ismernénk egymást.

Szeretem és erre ez a jó kifejezés. Minden rossz érzés nélkül a fülébe súgom, hogy szeretem, mert így van. Nem úgy szeretem mint egy barátot, vagy családtagot, de azt sem tudnám mondani, hogy szerelemmel.

A kapcsolatunk minden értelemben tökéletesen működik, eszembe sem jutna más férfira ránézni. Egyszerűen csak érzi az ember, hogy van egy társa a nagyvilágban, akihez hazamegy, egy biztos pont, akivel egy nyelvet beszélnek, akivel számíthatnak egymásra és ő AZ. Az, akit kerestem. Számomra ez a fajta szeretet sokkal erősebb bármilyen köteléknél, vagy hirtelen fellángolt érzelemnél.

Hogy miért lehet bántó mindez a barátnőd számára? Mert ijesztő azt hallani, hogy a párom nem szerelmes belém. Ilyenkor az ember akaratlanul is elgondolkozik, hogy mi lesz ennek a vége? Itt már kibukik az, ha a két ember nyelve valamelyest eltér egymástól.

Szerintem irónikus és talán kicsit "gonosz" visszakérdezések helyett azt próbáld megértetni vele, hogy ő más számodra, mint a többi és ez sokkal inkább pozitív irányba hajtsa a kapcsolatotokat, mint negatívba. Persze csak ha ez valóban így van.

Lehet hülye a gondolkozásom, de én a párommal való elmélyült szeretetemet egy "következő lépcsőfoknak" élem meg, pont a korábbi tapasztalataim miatt. Ha ez nálatok is így van, vagy valahogy hasonlóan, akkor próbáld vele ezt megértetni és ne az illúzióit igyekezz összetörni, ezzel még több kételyt hagyva benne.

Az senkit nem nyugtat meg, hogy "sosem voltam szerelmes, most sem vagyok". Egy komoly beszélgetésre van szükségetek és nem az előzőekben ecsetelt módon, aminek sírás lett a vége. Nyilván nem azért pityergett, mert megértette, amit mondani akartál neki.

Ha félreértettem a leírtakat és egyszerűen csak tényleg nem érzed olyan erősnek a köteléket, akkor viszont valóban megfelelő volt ez a beszélgetés/szőnyeg alá söprés és majd az idő megoldja.

Csak egyet jegyeznék meg halkan. Egy nő lelkének elég csak egy kis csücskét letörni, majd mégegyet és mégegyet. Ha el is hessegeti, avagy szőnyeg alá löki azt a darabot, a lélek nem felejt és el fog jönni az a pillanat, amikor ő fogja azt érezni, hogy a világ nem kerek. Inkább beszéljétek meg és rágjátok át a témát, akármilyen nehéz is!

Elég nehéz elmagyarázni a szerelem jelentőségét annak, aki még a szeretet fontosságával sincs tisztában, de azért megpróbálom egy példával szemléltetni a helyzetet, hátha megérted.

A barátnőd és te is kaptatok egy Opelt. Mindkét autó szép, kényelmes és minden igény kielégít. Te meg vagy elégedve az autóddal, jó neked, de ennyi. Nem kötődsz hozzá. A barátnőd viszont nem csak meg van elégedve az autóval, szereti is és kötődik hozzá. Tegyük fel, hogy 1 év múlva felajánlanak mindkettőtöknek egy Ferrarit az Opelért cserébe. A barátnőd nem fogja odaadni, mert szereti és úgy érzi, hogy az az egy autó a számára tökéletes. Te viszont racionális ember vagy és a racionális döntés az, hogy odaadod az Opelt és viszed a Ferrarit, hiszen az a jobb.

A lényeg az, hogy ha az ember mélyen szeret valakit, az a valaki mindenki másnál fontosabb számára és ez a szeretet a biztosíték a nő számára, hogy a párja nem fogja dobni, ha jön egy jobb nő. Azzal amit mondtál azt nyilatkoztad ki, hogy kényelmes neki a kapcsolatotok, kielégít téged, de valójában ő csak egy barát extrákkal. Most még elfogadja ezt a barátnőd, mert szeret, de hosszú távon fel fogja őrölni. Neki nem csak egy barátra van szüksége, hanem arra, hogy ő legyen az az egy, akihez a legjobban kötődsz az egész világon. 28N

Szerintem elég rossz példa volt az előzőé. Pont, hogy a „racionális ember” nem cserélné le régi kocsit, ha tudja, hogy az újat sem fogja jobban szeretni, többet is kell rá költeni, meg veszélyt is többet rejt magában.

Ezzel szemben a nő, aki kötődik régi Audijához, de érzi, hogy kevés neki, inkább gyorsaságra és szenvedélyre vágyik, nagyobb eséllyel dönthet a Ferrari mellett.

Amúgy én picit irigylem is „Dexterünket”, jó lehet így élni.

Csak mellékesen megjegyzem, hogy nagyon felesleges és kiábrándító dolog hazudni valakinek, de mondjuk meglepő, hogy egy manipulatív, érzelmektől mentes személynek eszébe sem jutott megspórolni a női hisztit.