Most ezzel igazából mi a baj?

17- köszönöm, hogy ez leírtad.

Igen, rendkívül rideg vagyok. Bár örülni tudok, egészen kis apró dolgoknak is. :)

Egyébként, azért nem tudnál egy ilyen ember felé többé érzelmeket kimutatni, mert félnél, hogy ez neki teher, és hogy nem kapnál se viszonzást, sem empátiát? Vagy mire gondolsz pontosan? (szeretném megérteni, a miértet)

18- írni fogok, ha sikerült beszélnünk erről, ma nem fogom ezzel traktálni őt, mert ma csajos napja volt, és valószínűleg jó kedve van, szóval nem akarom lehúzni az életről. Holnap elbeszélgetek vele ebben az ügyben, mert én is szeretnék válaszokat kapni tőle.

Egyébként, nem ítéltem el senkit azért mert írt. A pocsolyás hármas/hatos/kilences válaszolót nem szívlel, kifejezetten kerülöm a hozzá hasonló típusú embereket, mert nekem ő meglehetősen dogmatikusnak tűnt.

Azt pedig elfogadom, hogy mindenki máshogy lát dolgokat, nincs ezzel baj, nem nézek senkit hülyének. Elvégre mégsem ti vagytok a "kivétel", hanem én.

Fiatalon nagyon sokat csajoztam, rengeteget.. tehát sok-sok lánnyal, sok sok személyiségtípussal találkoztam, és nem volt olyan aki felébresztett volna bennem egy kicsivel is többet a szexuális vonzalomnál. Pedig volt két csaj akikkel a szex maga a megtestesült álom volt, és akkoriban még a szex volt az első a fontossági sorrendben, és ez sem volt elég ahhoz, hogy jöjjön valami mindent elsöprő lavina, vagy leszálljon a köd.. azért is szoktam mondani, hogy nem értem ezt az egész szerelem dolgot. Ha bennem is meglenne a szikra, már biztosan fellobbant volna a tűz, de szó sincs ilyenről.

Egy hozzászólásban válaszolok 22-26ig, ha valakit esetleg érdekel a neki címzett rész, pörgessen oda. + az üzenet végén megírom, hogy mire jutottunk.

22- Nem vettem fel, nincs miért megsértődnöm. :)

Na, de mi ez verseny? Ha bízik bennem, akkor miért félne attól, hogy sebezhető? Attól, hogy nem érzek iránta szerelmet, még nem mondom, hogy ne bíznék meg benne. Talán írtam is, hogy azért is jó vele, mert megbeszélünk mindent, meghallgatjuk egymást, számíthatunk a másikra. A másodikat abból a szempontból megértem, hogy számára ez fontos, és úgy érzi adnia kell, de nem kap cserébe viszonzást, nyilván ez frusztráló lehet. Bár mondom, nem használom ki, és meglátásom szerint teszek annyit a kapcsolatban én is mint ő, annak ellenére is, hogy ő szerelmes, én pedig nem.

Ami a gyereket illeti, természetes, hogy nem fogom szeretni alanyi jogon. Véleményem szerint szülőként nekem nevelnem kell a gyereket, törődni, és foglalkozni kell vele, nem pedig indokolatlanul megfojtanom a szeretetemmel, úgy gondolom igazságosan, következetesen de nem elfogultan kell hozzáállnom majd a gyerekemhez. Lehet ez egy nő számára (aki önzetlenül és feltétel nélkül tud szeretni) elfogadhatatlan.

Igaz egyelőre ő még nem akar gyereket, most első, hogy megcsinálja a második diplomáját, majd elhelyezkedjen. Beszéltünk már a gyerek témáról, és tudja mi az álláspontom, tudja, hogy ha addig együtt leszünk, és tőlem szeretne gyereket, akkor nagyon szívesen megteremtem azokat a körülményeket, hogy semmit sem nélkülözve, tisztességesen fel tudjuk nevelni a gyereket.

23- Bejöttünk egymásnak, ezért jöttünk össze. Imponált neki, hogy kimért vagyok, és határozott. Ami azt illeti persze, bűnösnek nem érzem magam, sem őt.

24- Nincs hibás! Adott a helyzet, másként látunk valamit, ebből nézeteltérés adódik, esetleg csalódás az ő részéről, mert olyasvalamire számított amit én sosem mondtam. De ettől még nem hibás.

Vagy megoldjuk ezt a helyzetet, vagy elválnak útjaink.

Egyébként meg ne vedd rossz néven, mert nem kioktatni szeretnélek, de az emberi populáció nem egy homogén egyveleg, látásmódját, érzékelését és a gondolatmódját tekintve. Azt elfogadom, hogy ha egy spektrumra kivetítjük az teljes népesség ezen tulajdonságait, és merítünk annak közepéből akkor abban benne lesz az emberiség 90+%-a, de azzal már nem tudok azonosulni, hogy ezért a maradék ~10%-ot meg kellene bélyegezni, vagy ki kellene rekeszteni pusztán csak azért, mert máshogy érzékel és lát, vagy gondol dolgokat, mint azt a nagy többség teszi. A tolerancia nem azt jelenti, hogy megtűrsz valakit, és szándékosan nem bántod meg, hanem azt, hogy elfogadod azt a személyt olyannak amilyen.

(nyilván mindaddig kell elfogadni, amíg nem deviáns, vagy tetteiben nem szabados) tehát ezzel azt akarom mondani, hogy szerintem nem jó dolog a csőlátás, és igenis tudni kell más nézőpontot is megismerni, elfogadni, nem csak a saját magunk olykor dogmatikus elvrendszerét egyetemlegesen kivetíteni az egész világra.

Másrészt, nem hibáztatom a barátnőmet azért mert érzelmekre számított volna tőlem, pusztán nem értem, hogy miért szükséges számára egy megfoghatatlan dolog amikor a kapcsolatunkban minden más rendben van, törődünk egymással, bízunk egymásban. Nem tudom, hogy mit befolyásol az egészen az, hogy én érzek-e irányába szerelmet vagy sem?! Erre próbálok választ találni, ezért írtam ki ezt a kérdést.

25- Nézd, elég bátor dolog mentálisan betegnek bélyegezni engem (vagy bárki mást) egy kérdés és néhány viszontválasz után. Nem tudom, hogy hol értettél félre, vagy mit olvastál ki a sorok közt, de egy szóval sem mondtam, és nem is gondoltam arra, hogy én lennék a jófej laza csávó (aki egyébként szerinted ezt írta, holott csak mentálisan zavarodott).

Ami a kötődéselméletet illeti az egy eléggé homályos ága a pszichológiának, négy típusa van ha jól emlékszem, és ezek közül kettő típus kb fele-fele arányban igaz rám. Most direkt utánanéztem, az egyik a biztonságos, a másik pedig az un. elutasító és elkerülő. Úgyhogy légyszíves mielőtt felállítasz egy újabb korképet, legalább legyél már kicsit körültekintő, különben hamis lesz mint ez.

26- De, van bennem. (mármint szociopata) bár a fantáziám elég jó, és gyakran képzelem magam mások helyébe, ráadás agresszív még távolról sem vagyok. Bár van aki kíméletlennek gondol, de igazából csak nyers vagyok, viszont sosem teszek keresztbe másoknak azért, hogy elérjem a céljaim.

De tudok és szeretek is manipulálni, kimondottan lelkiismeret-furdalásom sincs, sosem érzek teljesítménykényszert, az átlaghoz képes érzéketlen vagyok és ha fát vágnak is a hátamon, akkor is képes vagyok a legjobbamat hozni. Ezek igazak rám.

Tegnap kicsivel éjfél után ért haza, köszönt, elment zuhanyozni, majd befeküdt az ágyba, épp olvastam.. egész nap nem értünk egymáshoz, nem mondott mást, csak kérte hogy öleljem meg, mondtam neki, hogy nem. Előbb beszélnünk kell, tudni akarom, hogy tegnapelőtt megtörte-e bármi is benned? Azt felelte, hogy nem tudom. Erre én: Tehát igen. Ő: Nem! Nem tudom.. -félperc csend- majd folytatta: én azt hittem szeretsz, és hogy ez köztünk komoly a részedről is. Hát ku rvára nem erre számítottam.

- Rendben. Csalódtál, de abban amit hittél, és nem pedig abban amit adta

- Nem értem..

- Akkor hallgass végig! Te azt hitted, hogy szerelmes vagyok, holott sosem mondtam. Abban csalódtál amit hittél, de tudod azért nem értem ezt mert ismersz, és tudod, hogy mit gondolok erről a szerelem dologról, kikértem ma néhány nő véleményét egy anonim oldalon erről, és nem jutottam sokkal előrébb. De egyet tudok, ez most egy probléma, amit vagy közösen megoldunk, és túllépünk rajta, vagy elengedjük egymás kezét. Ha már nem bízol bennem, vagy nem tudsz úgy rám nézni mint eddig, akkor menj.

- Most mit vársz tőlem?!

- Azt, hogy légy őszinte magadhoz.

- Hogy lehetsz ekkora fasz?

- Parancsolsz? :D

- Szeretlek, te meg nem, és azt hiszed ez így jó, és most kegyesen azt mondod, menjek ha akarok? Hát b azdmeg te már eldöntötted, hogy mit csináljak!

- Oké, akkor most álljunk meg, mert ez így vagdalózás. Egyrészt nem fogok hazudni, másrészt meg mi a bánatnak kell a szerelmem? És nem, nem döntöttem helyetted!

- Komoly kérdés?

- Igen az.. Mióta velem vagy érezted azt, hogy nem figyelek rád? Hogy nem kapod meg azt a törődést amit te megérdemelsz azért amit adsz nekem? Mond mi a probléma a kapcsolatunkban? Valaha is volt olyan, hogy rosszindulatból bunkósodtam volna veled? Megfojtalak? Elváglak a barátnőidtől? Elhanyagollak? Nem jut elég idő magadra? Úgy érzed nem támogatlak? Vagy mégis mi hiányzik?

- Az, hogy szeress..

- Nem foglak. Mert nem tudlak, ahogy eddig senkit sem szerettem szerelemből. És nem fogom ezt hazudni, és magamra sem fogok kényszeríteni semmit.. azt sem tudom mi az a szerelem, és nem csak nem tudom, de nem is érdekel az egész szerelem téma, a falra mászok tőle, olyan ez mint valami csodálatos fűszer? Vagy mi? De válaszolj, ezen kívül van-e bármi problémánk azok közül amit felsoroltam.

- ..nincs.

- Köszönöm!

- És, most boldog vagy?

- Nem, nem vagyok az, de ez aljas kérdés volt, mert nyilván tudod, hogy nem vagyok az..

fél perc szünet, (közben egy kis orrfújás, és könnycsepp törölgetés a részéről)

- Figyi már! Akarod még, hogy megöleljelek?

- Ez aljas kérdés volt! (gyilkos tekintet)

- Tudom, szándékos:)

szünet

Én: Na most mi van? Kell az az ölelés? sírós hangon feleli: Kell!

Megölelem, közben zokogva mondja, hogy nem akar elveszíteni. Erre mondom neki: ugye tudod, hogy az ember csak azt veszítheti el ami az övé? Erre ellök magától, és mondja, hogy na jól van menj a fenébe!

Reggel hat óráig beszélgettünk, lényegében azt mondta, hogy ő ezzel együtt tud élni bár most fáj neki, de velem akar lenni, mert szeret.. :D és mert még sosem volt olyan boldog egy kapcsolatban mint velem, és nem is érezte magát ennyire megbecsülve a másik tettei által, de nagyon rosszul esik neki, hogy nem vagyok belé szerelmes, viszont elfogadja.

Kérte, hogy csókoljam meg.. sok volt nála az érzelmi hullámvasút, és vágyott az érintésemre is, úgyhogy szeretkeztünk, ma reggel (ami délben volt) boldognak tűnt amikor felkelt, addig incselkedett amíg egy hatalmas dugás nem lett belőle :D

Szóval minden megy tovább a maga útján úgy néz ki.

Aki értelmesen válaszolt annak köszönöm, aki segített annak hálás vagyok.