Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehet egy ilyen emberrel együtt élni és közös jövőt tervezni?
A férjem olyan mintha ki cserélték volna. Eddig se volt könnyű természetű, de most egyenesen el viselhetetlen. Mielőtt össze házasodtunk meg beszéltük hogy minél hamarabb szeretnénk gyereket. Így aztán hormon kezelésen kellett át mennem. De hála Istennek minden rendbe jött,volt peteéresem, már csak a babát kellett össze hozni. Aztán hirtelen meg gondolta magát, hogy még várjunk. Inkább gyűjtsünk egy kis pénzt stb. Azóta fel se hozza a témát, ha kis gyereket lát mondja hogy ő is szeretne, de mégse csinál érte semmit. Mert azt még tudni kell, hogy bele vette a fejébe, hogy biztos valami baja van és ki kell vizsgaltatni magát. Amúgy csak hipós. Bármilyen apróságot kérek tőle sose csinálja meg, pl hogy dobja már a szennyes ládába a koszos zoknit ne mellé, vagy ne dobálja szét a cuccait, vagy olyan dolgot amit én nem tudok megcsinalni pl ajtó zárat. Minden én rám marad a ház körül, legyen szó bármiről. Egyáltalán nem érzem hogy szeret. Volt hogy rá kérdeztem, miért viselkedik ilyen szemét módon velem, miért nem szamithatok rá semmiben, de mindig el hesseget hogy ugyan már tudod hogy szeretlek csak túl dramatizalsz mindent.
Mikor róla van szó, vagy neki van valamiben sikere akkor mindig meg ünnepeljük. Ha rólam van szó akkor folyton fáradt. Most is pl kaptam egy jó állást, igaz a próba idő alatt kisebb a fizu, de abszolút nem örült velem, sőt jól le hülyézett, még csak koccintani se akart velem, nagyon rosszul esett. Ha próbálok hozzá közeledni vagy meg ölelni akkor folyton el tol magától, mert hagyjam békén mert ő fáradt. Már ez a folytonos fáradt vagyok, meg szarul érzem magam nagyon kikészit. Minden normális ember le ülne és megbeszélné a gondjait, de ő csak simán fel áll és ott hagy. Vannak jó napjai is. De nekem már ez sok. Bocsi ha hosszúra sikerült, inkább ki szerettem volna adni magamból, mert a tányér törés sokba kerül. Van valaki hasonló helyzetben?
Fiúként nem értem ezt a fáradt vagyok dolgot. Egy ölelés az elvileg szerelmedtől inkább jól esik egy fárasztó nap után nem? Mellesleg egy ölelésben mi a további fárasztó...
A személyiség változást szintúgy. Fel nem tudom fogni ez mire jó, vagy miért. Én sem lennék együtt ilyen emberrel, valamit találj ki szerintem legalább átmenetileg hová tudnál menni vagy nem tudom. De én is menekülnék. :S
Sajnos azt kell mondjam, van rá esély, hogy a férjed valójában sosem akart gyereket. Csak addig hozta a kötelezőt, amíg elvett, most meg már "úgyis az enyém vagy" alapon azt csinál, amit akar.
Javaslom, hogy beszéld meg előre valakivel, aki be tud fogadni ideiglenesen (barátnő, szülők), hogy ha úgy alakul, ekkor és ekkor odaköltözöl.
Férjednek mondd meg reggel, hogy aznap este szánjon rád időt mondjuk hattól, és beszélgetni fogtok. Te előre pakolj össze, legyen bekészítve 3 napi váltás ruha. Ha nem akar leülni, akkor már indulhatsz is, és 3 napig rádiócsend. Utàna meg lehet kérdezni, hogy akar-e beszélgetni, nyilván egyelőre visszaköltözés nélkül.
"tudod hogy szeretlek csak túl dramatizalsz mindent. "
a szeretet az nem szó, az sok kis cselekvés, aminek örül a másik, rendrakás,szellőztetés, takarítás, mosás, meg beszéd, és sok minden.
Ezekben ő pont nulla (0) szinten áll.
Szóval, már elhagyott, csak még élősködik rajtad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!