Hogyan lehet egy ilyen emberrel együtt élni és közös jövőt tervezni?

A férjem olyan mintha ki cserélték volna. Eddig se volt könnyű természetű, de most egyenesen el viselhetetlen. Mielőtt össze házasodtunk meg beszéltük hogy minél hamarabb szeretnénk gyereket. Így aztán hormon kezelésen kellett át mennem. De hála Istennek minden rendbe jött,volt peteéresem, már csak a babát kellett össze hozni. Aztán hirtelen meg gondolta magát, hogy még várjunk. Inkább gyűjtsünk egy kis pénzt stb. Azóta fel se hozza a témát, ha kis gyereket lát mondja hogy ő is szeretne, de mégse csinál érte semmit. Mert azt még tudni kell, hogy bele vette a fejébe, hogy biztos valami baja van és ki kell vizsgaltatni magát. Amúgy csak hipós. Bármilyen apróságot kérek tőle sose csinálja meg, pl hogy dobja már a szennyes ládába a koszos zoknit ne mellé, vagy ne dobálja szét a cuccait, vagy olyan dolgot amit én nem tudok megcsinalni pl ajtó zárat. Minden én rám marad a ház körül, legyen szó bármiről. Egyáltalán nem érzem hogy szeret. Volt hogy rá kérdeztem, miért viselkedik ilyen szemét módon velem, miért nem szamithatok rá semmiben, de mindig el hesseget hogy ugyan már tudod hogy szeretlek csak túl dramatizalsz mindent.

Mikor róla van szó, vagy neki van valamiben sikere akkor mindig meg ünnepeljük. Ha rólam van szó akkor folyton fáradt. Most is pl kaptam egy jó állást, igaz a próba idő alatt kisebb a fizu, de abszolút nem örült velem, sőt jól le hülyézett, még csak koccintani se akart velem, nagyon rosszul esett. Ha próbálok hozzá közeledni vagy meg ölelni akkor folyton el tol magától, mert hagyjam békén mert ő fáradt. Már ez a folytonos fáradt vagyok, meg szarul érzem magam nagyon kikészit. Minden normális ember le ülne és megbeszélné a gondjait, de ő csak simán fel áll és ott hagy. Vannak jó napjai is. De nekem már ez sok. Bocsi ha hosszúra sikerült, inkább ki szerettem volna adni magamból, mert a tányér törés sokba kerül. Van valaki hasonló helyzetben?