Hogy lehet boldogan együtt élni egy bipoláris emberrel?

Hát a te boldogságot sosem a másik emberen fog múlni, hanem csak is rajtad.

Nekem édesanyám bipoláris és akármennyire is szeretem őt is, a családomat is, egyre inkább azon vagyok, hogy el innen, minél messzebbre.:( Nekem nem megy. Nem tudom, mikor mit gondol épp, hogy áll majd a dolgokhoz. Ez fárasztó.

Leginkább sehogy. Vagy megszoksz vagy megszöksz. El lehet viselni, de boldogan együttélni...az más dolog.

Nekem a legjobb barátom bipoláris és finoman szólva rohadt nehéz elviselnem sokszor. Nagyon szeretem, de hogy egy ilyen emberrel összeköltözzek... na az kizárt. Ehhez olyan szintű birkatürelem és empátia szükséges, ami csak nagyon kevés embernek adatik meg. Nekem már sokszor az is sok, hogy 2-3 naponta találkozom vele.

Én is (26L) ilyen fiuval(24) élek együtt. Már rég Elhagytam volna ha nem szeretném annyira. Valóban rettenetes az egész szituáció, minden nap maga a borzalom, kilátástalanság. Állandó pénztelenség, bírságok, büntetések, részéről munkahelyváltások jellemzik az életünket. 2,5 éve élünk együtt, azóta ez van. Tudom hogybaromi nagy marha vagyok, hogy ezt tűrom, de nekem is idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek, hogy ez betegség nála. Legnagyobb valószínűséggel bipoláris.el is döntöttem, hogy segítséget kérek hozzá. Jelenleg az édesanyjával arra a bizonyos nyugalmi időszakára várunk, amikor lojálisabb, belátóbb, kezelhetőbb, és talán elfogadja, hogy beteg. Fel fogunk keresni egy orvost, ha ő is beleegyezik. Ha nem sikerül, le kell hogy lépjek mellőlle, mert már én szorulok lassan dilidokira, az idegeim teljesen ki vannak tőle.