Most akkor hárpia vagyok?

Párom inni van a haverjaival. Amivel alapvetően nincs gond - mondta, hogy mennek, én meg tudomásul vettem.

A gondom az, hogy előre közölte, hogy nem marad soká, nem akar sokat költeni, meg amúgy is. Szóval már itthon kéne lennie. De nem írt/hívott, hogy marad még, vagy akármi.

Nem jár el egyébként gyakran. De olyankor mindig úgy megy, hogy csak egy-két sör, aztán a haverok meghívják, meg megint, meg megint, aztán csontrészegen állít haza. Mert ugye visszautasítani nem lehet. Meg ez, mint most is, hogy sose akkor jön, mikor megbeszéljük. (Értem én, hogy jó a buli, de ha pl. én vagyok el barátnőkkel, akkor óránként hívogat, hogy minden oké-e, ugye jól vagyunk, ugye lesz, aki hazajön velem, nem egyedül, stb stb stb...) Én meg ugye direkt nem hívom, mert nyilván nem akarom zavarni.

Nyilván morcos vagyok a fent leírtak miatt, de szóvá tette, hogy ő leláncolva érzi magát, mert nem megy soha sehova. (Én nem gondolom, de ezt már túl hosszú lenne kifejteni.)

Szóval áldásom rá, nem mondtam semmit, annyit kértem, hogy vigyázzon magára, ne igyon sokat.

Meg kértem, hogy végezzen el valamit itthon, mielőtt elmegy. Már egy hete kérem (olyan, amit én nem tudok megtenni), de mindig elmaradt, most fáradt, most mást csinál, majd holnap, és tegnap megbeszéltük, hogy ma megcsinálja, mielőtt elmegy.

Persze elmaradt, de úúúúgyse lesz részeg, majd délután megcsinálja.

Most persze megint sehol sincs, egy szót nem írt egész nap, tökrészegen fog beállítani, ergo ma már semmit nem lehet csinálni, mert beájul az ágyba.

Én meg nagyon szeretnék jófej barátnő lenni, de annyira felspanoltam magam, hogy remegek az idegtől. :(

Ha elmondom neki, hogy miért nem írt, nem erről volt szó, stb., akkor az lesz a válasz, hogy én le akarom őt láncolni, mert nem mehet sehova. Pedig nem erről van szó, csak hogy soha nem tartja be, amit beszélünk. Ha jön kb akkor, amikorra ő mondta (sose én mondom, hanem ő magától, hogy mikor akar jönni!), ha azt az 5-6 sört inná meg, ami a tervben volt, nem lenne bajom.

Az már a hab a tortán, hogy van olyan haverja, aki agresszív részegen, és baromira nem kedvelem emiatt...

Jézusom, most így leírva tényleg totál hárpiának érzem magam. :( Én veszem túl komolyan ezt az egészet? Nem kéne vele foglalkoznom, csináljon amit akar? Vagy mi a megoldás erre?