Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Most akkor hárpia vagyok?
Párom inni van a haverjaival. Amivel alapvetően nincs gond - mondta, hogy mennek, én meg tudomásul vettem.
A gondom az, hogy előre közölte, hogy nem marad soká, nem akar sokat költeni, meg amúgy is. Szóval már itthon kéne lennie. De nem írt/hívott, hogy marad még, vagy akármi.
Nem jár el egyébként gyakran. De olyankor mindig úgy megy, hogy csak egy-két sör, aztán a haverok meghívják, meg megint, meg megint, aztán csontrészegen állít haza. Mert ugye visszautasítani nem lehet. Meg ez, mint most is, hogy sose akkor jön, mikor megbeszéljük. (Értem én, hogy jó a buli, de ha pl. én vagyok el barátnőkkel, akkor óránként hívogat, hogy minden oké-e, ugye jól vagyunk, ugye lesz, aki hazajön velem, nem egyedül, stb stb stb...) Én meg ugye direkt nem hívom, mert nyilván nem akarom zavarni.
Nyilván morcos vagyok a fent leírtak miatt, de szóvá tette, hogy ő leláncolva érzi magát, mert nem megy soha sehova. (Én nem gondolom, de ezt már túl hosszú lenne kifejteni.)
Szóval áldásom rá, nem mondtam semmit, annyit kértem, hogy vigyázzon magára, ne igyon sokat.
Meg kértem, hogy végezzen el valamit itthon, mielőtt elmegy. Már egy hete kérem (olyan, amit én nem tudok megtenni), de mindig elmaradt, most fáradt, most mást csinál, majd holnap, és tegnap megbeszéltük, hogy ma megcsinálja, mielőtt elmegy.
Persze elmaradt, de úúúúgyse lesz részeg, majd délután megcsinálja.
Most persze megint sehol sincs, egy szót nem írt egész nap, tökrészegen fog beállítani, ergo ma már semmit nem lehet csinálni, mert beájul az ágyba.
Én meg nagyon szeretnék jófej barátnő lenni, de annyira felspanoltam magam, hogy remegek az idegtől. :(
Ha elmondom neki, hogy miért nem írt, nem erről volt szó, stb., akkor az lesz a válasz, hogy én le akarom őt láncolni, mert nem mehet sehova. Pedig nem erről van szó, csak hogy soha nem tartja be, amit beszélünk. Ha jön kb akkor, amikorra ő mondta (sose én mondom, hanem ő magától, hogy mikor akar jönni!), ha azt az 5-6 sört inná meg, ami a tervben volt, nem lenne bajom.
Az már a hab a tortán, hogy van olyan haverja, aki agresszív részegen, és baromira nem kedvelem emiatt...
Jézusom, most így leírva tényleg totál hárpiának érzem magam. :( Én veszem túl komolyan ezt az egészet? Nem kéne vele foglalkoznom, csináljon amit akar? Vagy mi a megoldás erre?
Az vagy, mert te magad írod le, hogy évente van pár ilyen, egyébként meg nem iszik meg nem is jár el.
Az meg csak hab a tortán, hogy felhozol valami hülyeséget, hogy egy hete nem csinálja meg.
Hűha, ezek aztán nagy dolgok...
Én me hiszem, hogy meg kéne beszélni, hogy mikor jön haza, ha így, nagy ritkán elmegy a haverokkal inni. És miért ígérteted meg vele, hogy mennyit iszik? Menjen, érezze jól magát, jöjjön, amikor jön. Teljesen feleslegesen szívatod azzal, hogy otthon várod idegesen, főleg, ha előre tudod, hogy ez lesz. Ne várd tűkön ülve, ne hívogasd, ne aggódj miatta. És cserébe ugyanezt kérd tőle: ne ellenőrizgessen óránként, mert te sem teszed.
Szó volt a megbízhatóságról. A megbízhatóság fontos, és egyetértek azzal, hogy az ember párja legyen megbízható, de csak ha >fontos dolgokról van szó<. Elvárni, hogy pontosan hazaérjen buliból és pontosan megjósolja, mennyit fog inni, szerintem nem fontos dolog, és nem is lehet a megbízhatóság mércéje. Ha ezt várod el tőle, az egyszerű irányításkényszer, és az idegesség, amit érzel, onnan fakad, hogy ő irányítja saját magát és nem te. Ráadásul >már megint<.
Azt megértem, ha azért neheztelsz, hogy megígér valamit, hogy megcsinálja, de a buli miatt mégsem csinálja meg. Ez valós, megfogható dolog, ha téged emiatt "kár" ér, akkor a helyedben valószínűleg én is szóvá tenném. De csak akkor, ha tényleg számít.
Szóval szerintem ne ilyen mesterséges, értelmetlen feltételekkel teszteld a megbízhatóságát, főleg, ha valójában csak irányítani akarod. Ha megígér valamit, de nem csinálja meg, akkor szólj neki, de amúgy menjen, builzzon, majd jön, amikor jön. És ez működjön ugyanígy visszafelé is.
Hát ne haragudj meg, de az ilyen nők mellett nem lehet megmaradni... Eljár évente párszor és akkor is hisztizni kell. Nő vagyok, de engem is kiborítana ha a párom ezt csinálná.
Ha külön megyünk valahova barátokkal nem írunk egymásnak... Alapvető dolog, hogy baráti társaságban nem nyomkodjuk a telefont. Lehet velem van a baj, de én olyan halál nyugodtan alszok, ha a párom elmegy este valahova... Felnőtt, értelmes ember, ha részeg se fog baromságot csinálni, sosem volt rá példa. Bár mi bulizni is együtt járunk de mindegy. Amelyik kapcsolatban ennyi bizalom sincs, hogy tudom hogy nem öli meg magát részegen, annak én nem sok értelmét látom. Meg annak se, ahol a másik leláncolva érzi magát, mert össze vagy vele nőve és bárhova megy húzod a szádat. Hiába mehet el a haverokkal, ha utána napokig hallgatja a sok sz.rt otthon. Ne haragudj, de nem vagy az anyja, hogy megmondd neki mikorra érjen haza.
Nem vagy hárpia, de mivel te magad írod, hogy viszonylag ritkán jár el így, nem kellene ennyire felhúznod magad rajta. Úgy is tudod, hogy ez így lesz, akkor minek pörgeted így fel az idegrendszered?
Jó persze, megígér valamit, de azt is szerintem azért teszi, mert azt akarod hallani (vagy legalábbis úgy gondolja), mert ha már előtte leszögezné, hogy nem tudja mikor jön, meg mennyit iszik, lehet hogy sokáig elmarad ha olyan a hangulat, már előtte morognál miatta. Szóval szerintem valamiért úgy érzi nem lehet veled őszinte ezzel kapcsolatban, ezért inkább mindig bedobja a jól hangzó ígéretet, mert ezt várod, csak nem tud ennek megfelelni.
Azt gondolom, ha ezek amúgy is ritka alkalmak, nem minden hetes program, akkor el lehetne engedni nyugodtan is, érezze jól magát, jön majd és kész.
Nem tudom én nem tudnám ezt így csinálni barátnőmmel.
Dehát nem vagíunk egyformák.
30F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!