Lányok, nők, asszonyok! Ti mennyire horkoltok?

Akik annyira ellene vagytok a különalvásnak, meg hogy "nem is lenne kapcsolat": próbáltatok már olyan emberrel aludni, akinek orrsövény ferdülése van? Mert az én páromnak az van. És csak úgy tudunk együtt aludni, ha én jóval korábban fekszem le, mert úgy horkol, hogy elviselhetetlen. 90 m2 a lakás, még a legtávolabbi pontjában is hallani lehet. Ennek ellenére nem alszunk mindig külön, de ha tudja, hogy másnap valami fontos dolgom van, és kipihentnek kellene lennem, akkor önként megy át a nappaliba aludni. Meg ha fogyaszt alkoholt/meg van fázva, mert akkor még 100x rosszabb a helyzet.

Most mit csináljak, hagyjam el mert ez nem kapcsolat? Senki sem tökéletes. Az orvos szerint annyira nem súlyos, hogy megműtsék, "majd talán egyszer, ha indokolt". Ez van, el kell fogadnom, nyilván jó lenne, ha mindig összebújva tudnánk elaludni, de sajnos nálunk ez nem fog menni. Attól még szeretem őt, megoldjuk valahogy.

Cserébe, hogy válaszoljak az eredeti kérdésre is, én abszolút nem horkolok. Elmondások szerint alvás közben olyan vagyok, mint egy hulla, nem is mozdulok. Ez amúgy valószínűleg igaz, mert 10-ből 9 alkalommal ugyanabban a pozícióban ébredek, mint amiben lefeküdtem este :)

#12

Az te vagy. Nekem igényem van az együtt alvàsra. Ha ilyen bajom lenne, addig mennék egyik orvostól a másikig, amíg nem javul.. nehogymár egy hülye horkolás miatt kelljen átszerveznem az életem :D

#12 Én is azt válaszoltam korábban, hogy nem menne a külön alvás. És bizony nekem az általad felvázolt esetben sem menne.

Párom is hortyog valamennyire, szerencsére nem durva. Legfeljebb akkor, ha nagyon fáradt.

Apám aktívan fűrészelt (korábban arccsontja tört), de ő annyira, hogy a szomszéd szoba sem segített. Ilyen esetben te megvennéd a szomszéd lakást is? :D

Nagyapám is horkolt. Meg nagyim is, de csak ha háton aludt el véletlenül. :)

Gyerekként nem zavart, ez is csak egy monoton háttérzaj, megtanultam kizárni. Ha valamiért nyűgösebb vagyok, akkor zavar, de akkor fejemre húzom a párnát vagy zenét hallgatok, amíg elalszom. Vagy megböködöm a párom, hogy forgolódjon, és a kis ideig tartó csend elég, hogy elpilledjek.

Ha nagyon durva és megoldhatatlan lenne, mint amit leírtál, beruháznék egy adag füldugóba. De hiányozna az intimitás, ha nem aludna mellettem. Ha nem bújnánk össze.

(Volt olyan pasim, aki horkolástól függetlenül képtelen volt együtt aludni mással. Számomra borzasztó volt, hogy nem bújhatok hozzá soha. Megértem meg minden, de hozzám nem való ilyen ember.)

Én inkább csak nyöszörgök, vagy nem tudom, túl lazák gondolom a hangszálaim és a kiáramló levegőtől berezegnek. A baj hogy nekem ez az ohm-ogás már tudat alatt nagyon megnyugtató, és rászokott a testem... :D

Exem nem bírta. Vagy fél évig nem tudtam aludni a bűntudattól. Aztán kiderült, hogy megcsalt, csak az ő bűntudata így manifesztálódott, és engem szekált valamiért, hogy jobban érezze magát.

Szétmentünk, és isteni volt nyugodtan aludni.

Azóta volt rövidebb kapcsolatom pár, és most egy komoly, senkit nem zavart ez. Jelenlegi párom horkol kicsit, kb 3-5 percet mikor elalszik, de nem zavar, mély alvó vagyok.

Nem horkolok, de ha emiatt külön kényszerülnénk nem sértődnék meg.

Apám horkol, de csukott ajtó mellett is hallhatóan :( Tudod ki aludna vele együtt :D

Utolsó vagyok, 28n.

A párom viszont szuszog, de néha borzasztó hangosan.

Emellett éjszaka teljesen rám mászik, átölel, és direktbe a fülembe nyomatja, én meg van, hogy pár órát alszok csak tőle.

Persze flébreszteni nem tudom.

Akárhogy rázogatom, suttogok neki, alszik mint a bunda, de ahogy megmoccanok, hogy "jó, leszarom, kinn alszok" már húz is vissza, hogy "ne menj el".

Aranyos és imádom, de ettől néha falnak megyek, komolyan. És persze reggel kelni kell, a kolléganőim már csak mosolyognak, amikor elvonulok a tőlük legtávolabbi géphez ahol csend van és nyugalom és óránként kérdem, ők is kérnek-e kávét.