A barátnőm azt szeretné, ha minden kiadásunkat én fizetném?

Emberek ti hol éltek??

Férfi dolga: családfő, pénzkereső, mindent elő teremt a családjának!

Nő dolga: otthon a háztartást vezetni, rendben tartani mindent, ételt adni, bevásárolni,gyerekekkel foglalkozni (ha van már)

Én szerintem ez a normális dolog!!!

Amikor a férjemmel megismerkedtünk, egyből összeköltöztünk. Azelőtt dolgozó nő voltam, azután azt mondta ez innentől az ő dolga. Nekem meg az, amit az előbb felsoroltam. De, utána volt olyan is,hogy mind a ketten dolgoztunk, és közös kassza. Egyikünknek sem volt külön kiadása, hisz együtt éltünk! Ez nálatok mégis hogy működik??

A csajod eddig lakbért fizetett neked,vagy mi?

A hozzászólóknak meg megint csak gratulálni tudok. Ezért ilyen k..ra elcseszett ez a mai generáció!!!

Utolsó válaszokó. Te a régi elavukt családmodell híve vagy. Ok, nálatik ez így működött (eddig), de ezt azért nem kell híresztelni. Manapság ez már nem olyan működő képes, hogy csak a férj keresi a pénzt. Egyrészt nem biztos, hogy egyedül olyan jól el tudja tartani a családot. 2. A nőnek sem jó, hogy ki van szolgáltatva anyagilag. Nagyon sokan emiatt maradnak benne egy rossz japcsolatba/házasságba, vállalják a további megaláztatásokat, csak mert el vannak tartva, és egyedül nem tudnák fenntartani magukat, meg nem lenne hova menni pláne ha már gyerekek is vannak. Aztán ha apuci bemondja az unalmast, és válni akar, akkor is ott a geb.sz, hogy most mihez kezdjen.

Igen, régen működött az, hogy apa pénzt keres, anya meg háztartást vezet és neveli a gyerekeket, ma már az élet, haladni kell a korral. Mostmár az az általános felállás, hogy mindkét fél tesz a közösbe, a házimunkát felosztják egymás között, gyereküket együtt nevelik.

A kérdező barátnője meg nyilván nem lakbért fizetett neki, hanem fizette a rezsi rá eső részét, és ha albérlet, akkor a annak is a felét, ahogy illik is.

"Férfi dolga: családfő, pénzkereső, mindent elő teremt a családjának!

Nő dolga: otthon a háztartást vezetni, rendben tartani mindent, ételt adni, bevásárolni,gyerekekkel foglalkozni (ha van már)"

Ezt már az én szüleim sem így csinálták (apám már nyugdíjas, anyám 2 éven belül 40 évvel nyugdíjba mehet). Mindketten mindig dolgoztak már fiatal koruktól, apám munka mellett szerzett két diplomát, anyám csak addig nem dolgozott, amíg főiskolára járt, meg abban a 2x3 évben, amíg velem, majd öcsémmel otthon volt a születésünk után. Otthon is közös volt a házimunka mindig, mai napig. És szerintem ez a normális.

Voltak nekik is problémás időszakok, amikor jobban össze kellett húzni a kiadásokat, egyiküknek sem volt probléma, hogy akkor támogatják egymást. DE megbízhattak egymásban, hogy ez nem lehúzás. Igaz, a munkanélküliséget soha nem kellett megtapasztalniuk, apám az első munkahelyéről ment nyugdíjba, anyámnak is csak 3 munkahelye volt (a diákmunkát nem számítva), egy a főiskola előtt (mert nem vették fel elsőre, és egy évet dolgozott, majd ismét jelentkezett, és akkor sikerült), egy a diploma után, majd miután megszülettem, utána váltott, mert talált közelebb munkát, és úgy volt vele, hogy kisgyerekkel úgy könnyebb, és azóta is ott dolgozik, de ez még a rendszerváltás előtt volt, amikor a munkanélküliség kb. ismeretlen fogalom volt, mert valamit mindenki dolgozott. Ma már sajnos nem ez a helyzet, én már megtapasztaltam a munkanélküliséget, annak minden nyűgével, a megalázó interjúkkal, a tipikus nőknek szóló családtervezésre vonatkozó kérdésekkel, amiknek egyértelmű a célja, és igaz, hogy ma már nem szabad megkérdezni, de valahogy mégis sort kerítenek rá, hogy kipuhatolják, megtapasztaltam, milyen az, ha azért küldenek el, mert valami protekciósnak helyet kellett csinálni, hiába dolgoztál jól... A szüleim ezeket nem tapasztalták meg soha, nem tudtak tanácsot adni, mikor nehéz helyzetben voltam, hogy mégis mit tegyek, nem volt anyu-apu cége, ahova be tudtak volna tenni, nem tanították általános iskolában, középiskolában, főiskolán sem. Lehet, hogy manapság már foglalkoznak vele, de amikor én voltam iskolás, ilyen nem volt. Amikor tanultunk önéletrajzot írni, az még a régi fogalmazás típusú volt, aminek ma gyakorlatilag sehol nem veszem hasznát, mert nem az kell. Ma már egy HR-esről onnan tudom, hogy fiatalabb nálam, hogy nem érti, hogy nekem még régi típusú diplomám van, nem BSC/MSC.

Nem ritka a több havi álláskeresés, de nagyon sokat számít, hogy az álláskereső ténylegesen hogyan áll hozzá. A kérdező barátnője egy kicsit a kényelmesebb típusra hajaz, de csak ha igaz, ahogy a kérdező előadja, azért én kíváncsi lennék a másik fél álláspontjára is.

Egyébként ismerek olyanokat, akik szintén a kényelmes (és mellette nyavalygó) típust képviselik. Nem is ott tartanak, ahol én.

Mintha nem tudná feldolgozni, hogy a közös lakás a cél. A közös lakás pedig attól lesz közös, hogy közösen veszitek és ehhez nem csak az aláírását adja, hanem a pénzét is.

Egy darabig eltartanám, amíg nem talál normális munkát, de szerintem a közös célokért illene neki is megdolgozni.