Összeköltözés a párod szüleihez?

Én is inkább azt írnám, hogy az esetek többségében halálra van ítélve a dolog, de valójában rengeteg mindentől függ.

- ház vagy lakás? Milyen az elrendezése? Lenne külön elszeparált lakrész, vagy a konyhán, fürdőszobán osztozni kell? Nyilván utóbbi esetben meggondolandó, mennyire akarsz idegen emberekkel osztozkodni, sorbanàllni a fürdőért, ami általánosságban egy idő utàn feszültségeket szül.

- Konyhában, ha pl az egyik rendmániás, vagy éppen elrendez valahogy dolgokat, a másiknál pedig nem csillog úgy minden ahogy az egyik elvárná, az is táptalaj a konfliktusoknak.

Ha a szülők főznek, akkor ti is főztök mellette, vagy esetleg egyszer egyik főz, másszor másik, esetleg állandóan a szülők? Nem lesz-e összeveszés azon, ha a pasid pl az anyja főztjét részesíti előnyben a tieddel szemben?

- ha összevesztek valamin (előfordul a legjobb családban is) akkor vajon megàllják a szülők, hogy ne avatkozzanak bele, és ne fogják valamelyikőtök pártját?

Sok és ehhez hasonló kérdès van, én max akkor költöznék a szülőkhöz, ha tudnám hogy teljesen külön házrészünk lenne, és nagyon jól kijönnénk egymással, és valóban nincs más megoldás. Minden egyéb esetben vagy külön albérlet, vagy maradnék a fenekemen.

Én biztosan nem tenném. Maximum átmenetileg, néhány hónapra, ha nagyon megszorulnék. Én 24 évesen költöztem el koliba, majd albérletbe, ráadásul elég messzire, ahogy a párom is, tehát nálunk ez nem opció, de soha, eszembe sem jutott volna más szüleihez odaköltözni.

Az idén házasodtak a barátaink, akik 1,5 éve vannak együtt és ebből fél évet laktak együtt szülőknél, azt sem zökkenőmentesen. Majd akkor költöznek el, ha lesz pénzük sajátra. Szerintem ez nem egészséges. Nyilván elsülhet jól, de mivan ha nem? Egy életre megalapozzuk a rossz viszonyt anyósékkal? Elfolytott problémákat nyelünk, amíg el nem tudunk költözni?

Közösen mosunk, vagy külön? Együtt főzünk? Anyós főz ránk is? Ő mos ránk is? Hétvégén is, hétköznap is? Mindig azt esszük, amit ő csinál? Ki takarít és hol? Ki suvickolja ki a klotyót?

Olyan kérdések merülnek fel szerintem, ami miatt sosem érezném jól magamat másnál, mert az sosem lenne az otthonom, akkorsem ha azt mondanák, hogy érezzem otthon magam. Ugyanígy nem költöznék a saját szüleimhez sem, mert csak egy kommunikációs csatorna lennék, akkor is, ha alapvetően egyébkén jól kijön a párom a családommal.

Nyilván, ha nincs más lehetőség, akkor nincs.

De én amondó vagyok, hogyha van, akkor ez lenne a legutolsó, ami eszembe jutna. Akkor jön ki igazán, hogy két ember tud-e együtt élni, amikor két ember igazán magára utalva éldegél együtt. Amikor legyűrik a szürke hétköznapokat, amikor fáradtan hazaérnek és még be kell vásárolni, mosni kell, főzni kell, de közben ezer mást is meg kéne csinálni.

Nem tudnám elviselni, ha bocsánat, de nem f*nghatnék egy jót anélkül, hogy arról a párom szülei ne tudnának. Avagy magyarra fordítva, kell az intim szféra. Ne hallják már, ha bármi apróságon összekapunk, nem kell minden mosolyszünetről, avagy konfliktusunkról tudniuk. Szeretem, hogy meztelenül mehetek a fürdőbe szeretkezés után és akkora kupit csinálok a konyhában, amekkorát nem szégyellek.