Szerintetek mi a jobb? Gyors összeköltözés vagy a késői? Ha egyáltalán számít is valamit?!

Teljesen változó, kapcsolat dinamikája határozza meg.

Szűk baráti társaságból példa:

- egyetem alatt összejött pár, persze, volt koleszban együttlét meg ilyenek, de konkrét összeköltözés 9 év után, 27-28 évesen. Ők is saját lakásra gyűjtöttek inkább.

- 22-23 évesen összejött pár, volt ugyan örökség lakás, de csak az eljegyzés után költöztek össze, tervezetten, 2,5 év.

- mi párommal később jöttünk össze, kb. 2 év után költöztünk össze, egy időben az első példával :), mi leginkább azért albérletezünk, mert szülők mellett nem nagyon tudtunk találkozni.

Azért írom így a hármas példát, mert mi hárman csajok baromi hasonlóak vagyunk, ugyanúgy gondolkodunk, egyidősek, ~10 éve barátok, hasonló párkapcsolati tapasztalatokkal. Mégis, a három különböző párkapcsolat tök más viselkedésformát hozott magával. :)

Szerintem nem az idő számít, hanem az élethelyzet. Ha nektek ez így jó, tartalmas a kapcsolatotok, akkor nem számít, hogy hány éve vagytok együtt. 22 évesen meg semmiről nem vagytok lemaradva.

Csak fő kérdést elolvasva, gyors.

Csak szeretet számít, barátaim.

5 év? Mire vártok, még 5 évig külön lesztek, ha csak akkora lesz saját lakás?

Magyarul elcssztek 8-10 évet, aztán szép, ha kiderül, hogy az együttélés meg egy rakat szar és fél évig nem viselitek el egymás hülyeségeit.

Mi fél év után költöztünk össze, igen, albérletbe, de mivel mindketten dolgozunk, semmi gáz ezzel.

Ha saját lakásra várunk, minimum 4-5 év még. Felejtős.

Én azt javasolnám, hogy akármennyire is pénzkidobásnak gondoljátok, legyen 1-2 év együttélés albérletben. Mert hiába, hogy mindennap együtt alszotok, az nem olyan, mintha együtt élnétek. Nagyon sok minden kiderül egy emberről együtt élve, tényleg nem viccből mondják, hogy lakva ismerszik meg az ember.

Az sem jobb, hogy összespóroljátok a pénzt a közös házra, aztán kiderül, hogy tökre nem tudtok együttműködni.

Én majdhogynem rögtön odaköltöztem a párom albérletébe, lassan 2 éve vagyunk együtt és tökre nem bántam meg, hogy így történt. Ha ne adj isten, vele vége lenne, akkor sem teketóriáznék egy új kapcsolatban. Végül is mit veszíthetek? Akkor veszítenék, ha 8-10 évig várnék, hogy na majd a közös lakásban együtt élünk, és kiderül, hogy élhetetlen [äszkalappal van dolgom és elpazaroltam több évet az életemből.

Én biztosan nem vennék közös lakást/házat senkivel addig, amíg nem éltünk együtt legalább fél-1 évet, szülőktől mentesen.

Itt jönnek ki igazán a mindennapi problémák, hogy hogyan boldogultok egymás mellett akkor, amikor a szürke hétköznapokon, fáradtan értek haza, de még be kell vásárolni, vagy főzni, mosni kéne. Hogyan reagáltok egymásra ilyenkor, vagy amikor a másik beteg, hisztis, rossz passzban van. Teljesen más ezeket úgy megélni, hogy egy helyre mentek haza és csak magatokra számíthattok.

Mi fél év után költöztünk össze és tök jól elvoltunk. 8 hónapra rá megvettük a közös lakásunkat, amibe fél évvel később költöztünk be viszonylag sok felújítással járó stressz után. Azóta a kapcsolatunk még erősebb és örülök, hogy megléptük.