Összeköltözés a párod szüleihez?

Imádom, aki ilyen egyetemes igazságokat jelentenek ki, hogy MINDIG rossz vége van.

Én leírom, hogy nekünk tök jól működik, erre kapom a lepontozást. Nem mintha annyira adnék olyan véleményére, aki még arra se képes, hogy felfogja a "hasznos válasz" kifejezés értelmét, és lájknak nézi azt a gombot, illetve nem képes eltűrni, ha másnak más a véleménye.

Elhiszem, hogy sokszor rossz vége van. Ettől még nekem nem lehet jó tapasztalatom, vagy mi?

Amúgy ha előre jó ötletnek tűnik, akkor valaki indokolja már meg, hogy miért nem jó megpróbálni se. Persze, lapátolják ki a pénzt az ablakon albérletre, ami soha a büdös életben nem lesza sajátjuk. Ennyi erővel ki lehetne hordani azt az összeget a kert végébe is, és alágyújtani....

Ha meg nem működik a szülőknél élés, akkor bármikor el lehet menni albiba. Kevés olyanról Hallottam, hogy anyós láncon tarja a menyét vagy a vőjét, és fegyverrel kényszeríti, hogy maradjon ott.

Szóval miért rossz dolog megpróbálni?

A környezetemben egyébként többen élnek/éltek így, jól megoldották. Mondjuk közülük mindenkinek fontosabb volt előbb összegyűjteni saját házra a pénzt, mint egy szál f...ban lézengeni a lakásban.

#23

Szerintem igazad van! Van, akinek működik és van, akinek nem. Ilyen egyszerű.

#23-25-26:

Persze, vannak pozitív példák és nem lehetetlen, hogy működjön. Azt is megértem, ha valakinek anyagi okokból ez a reális megoldás.

De attól még valós és nagyon komoly problémákat jelent, amiket valahogy kezelni kell. Én úgy látom, hogy nagyon sokan még a párjukkal, tehát két ember között sem tudják kezelni a felmerülő problémákat. Ha még több ember kerül a képbe, akkor ez még sokkal, sokkal nehezebb lesz.

Szerencsére egy rakás tipikus példát ismerhetünk, amik tanulságul szolgálhatnak, és igen, egész jól fel lehet készülni, meg lehet előzni a legtöbb problémát. De a kérdés alapján nekem nem úgy tűnik, hogy a kérdező tudatosan készül ezekre.

Én szerintem képes lennék akár a saját családommal, akár a párom családjával együtt élni, azért, mert tudom, hogy ultra-kommunikatív, komprmisszumkész és meggyőző vagyok, és folyamatosan dolgoznék rajta, hogy működjön. De nem lenne könnyű.

Kérdező, belegondoltál ilyesmikbe, van terved/tervetek arra, hogy hogy kezelitek ezeket a dolgokat?

- mit kezdtek az alárendeltségetekkel, azzal, hogy valaki más házában éltek? Hogy látják ezt a szülők, mennyire merevek a "szabályokban"?

- hogy akarjátok kialakítani a saját élettereteket, privát szférátokat? Van igényetek az elvonulásra/elzárkózásra (alvás/szex/pihenés stb.), és lesz lehetőségetek rá?

- hogy alakítjátok ki a szülők befolyását az életetekre? Gondoltatok arra, hogy mennyire fognak beleszólni a dolgaitokba, és ezt hogy kezelitek majd? Hogy kerülitek el az esetleges játszmákat, a "nálam laksz, tehát azt csinálod, amit mondok" helyzeteket?

- hogy tudtok kommunikálni a szülőkkel? Neked is van "hangod", vagy a párodon keresztül megy minden? Hogy tudod kifejezni és érvényesíteni az akaratodat?

Vagy csak "majd kialakul"?

Én erről beszélek. Ha felkészülsz az ehhez hasonló dolgokra, és a pároddal (meg a szülőkkel) együtt úgy gondoljátok, hogy tudjátok kezelni őket, akkor jó esély van rá, hogy működni fog. De ha csak beleugrotok ebbe, hogy majd lesz valahogy, akkor szinte biztos, hogy egymás agyára mentek néhány hónap alatt.

Kizárt, hogy odaköltözzek más nyakára.

Minek? Ha nincs a pár olyan helyzetben, hogy KÖZÖS életet kezdjen KÜlÖN, addig nem kell felnőttesdit játszani. Pont.

Rá fog menni a kapcsolatotok, ezt most megmondom :)

Ha jó a kapcsolat a szülőkkel, és lenne magánszféra akkor nem gond ha egy pár valamelyikük szüleihez költözik.

Magánszféra alatt azt értem, hogy teljesen elszeparált, leválasztott, külön bejáratú lakrészetek van. Ha nem lehet leválasztani, vannak közös használatú belső lakrészek akkor én biztos nem költöznék. Úgy nincs igazán magánéletetek.

Nálunk az van amit leírtam, én vagyok a nő, az én családommal élünk egy nagy 2 generációs házban, de belül le van választva, nem lehet átjárni egymáshoz, csak maga a kert, illetve a kerti bejárati kapu közös. A házba van külön bejárat nekünk is, és anyuéknak is.

A rezsit felezzük, kaját mindenki magának veszi, háztartást mindenki maga vezeti a saját lakrészében, és éljük békében az életünket, nem szoktuk zavarni egymást. Kb olyan mintha közeli szomszédok lennének, semmi több. Van hogy hetekig össze sem találkozunk.

6 éve élünk így és az ég világon semmi probléma nincs. Egyszer majd valamikor lesz szétköltözés, talán pár év múlva. Pénz kérdése a dolog. Gyűjtögetünk mindannyian. Az albérlet kb olyan mintha kidobnánk a pénzt az ablakon. Mivel volt ez a lehetőség, ezért éltünk vele, itt élünk, és azt a pénzt inkább félretesszük ami albérletre menne, hogy egyszer majd legyen saját lakásunk.

Anyóssal pl nem tudnánk így lakni, mert ő lakásban lakik, nem lenne magánszféránk, plusz ő nem tudna meglenni úgy, hogy folyton át ne mászkáljon. Szóval ez az egész a szülők hozzáállásától is függ, hogy lehet-e velük együtt élni. Az én családommal nincs ilyen probléma.