Miért nem érzem jól magam ha együtt élhetek azzal akit szeretek?

Kedves Kérdező,

39 éves elvált nő vagyok kisgyerekkel és megértem, átérzem, amit írtál.

A te lányod már lényegesen nagyobb, gyakorlatilag fiatal felnőtt, így azért szerencsére van egy jó eszköz a kezedben, hogy megoldd a problémát: vele már felnőtt módra meg lehet ezt beszélni.

Ezzel együtt engedj meg nekem egy kérdést: nem találod te túl korainak 3 hónap alatt az ismerkedést és a komplett becuccolást hozzátok?

Nem lehet, hogy - és anyaként is azt mondom: JOGOSAN!- ez a lányod gondja?

Én megértem az érveidet, hogy egy bárosban dolgoztok, na és? Eddig is így dolgoztatok- miért ez (a gazdasági kényszer!) az ok arra, hogy néhány hét alatt becuccol hozzátok egy szinte még vadidegen férfi?

Mielőtt a partnered odaköltözött megbeszélted ezt korrekten a lányoddal? Egyeztetettek pl. abban, hogy mennyiben változtatja meg ez az életét (ilyen mindennapi apróságokra is gondolok, hogy pl. a gardróbban egy szekrényből neki ki kellett pakolnia, hogy a pasi berámolhasson stb.)- a pénzügyeket illetően is azt gondolom, hogy a felnőtt gyerekedet is talán érdekelte volna az, hogy fog-e változni pl. az ő zsebpénze, a háztartás költségei, az esetleges plusz dolgok azzal, ha egy fővel nő a háztartás.

A lányod nem jó eszközt választott a nemtetszése kifejezésére, ebben egyetértünk, de viszonylag egyértelműen mutatja, hogy nem jó neki ez a helyzet.

Részben egyetértek vele nőként és anyaként is.

A fokozatosság elvét kellett volna követni a férfi bemutatásával, közös programokkal (esetleg egy közös kirándulás, közös vacsora stb.)- ezeknek lenne még most itt az ideje, nem annak, hogy a lányod számára egy vadidegen "hirtelen ott terem" a megszokott életterében, nem?

Elhiszem, hogy most 3 hónapja dúl a nagy szerelem, de remélem, hogy a lányod érdekei, az ő komfortérzete is legalább olyan fontos számodra, mint az új aktuális partneré. Ne haragudj, de egyelőre a lányod van otthon, a férfi kevésbé.

Amit én ebben a helyzetben tennék: a férfivel megbeszélném, hogy megoldható-e, hogy egy hétvégén pl. otthon tölt vagy rokonlátogatással vagy bármivel, hogy elgyen egy közös, szabad hétvégém a lányommal. Ezt az időt arra fordítanám, hogy amit elmulasztottam vele szemben, azt megpróbáljam pótolni: megkérdezném a véleményét, érzéseit, elnézést kérnék tőle, ha úgy költöztettem a közös otthonunkba az aktuális kant, hogy erről mondjuk elfelejtettem őt tájékoztatni, meghallgatni.

Én is nő vagyok és számomra is fontos egy párkapcsolat, de az is, hogy egy közel felnőtt gyermeket azért ne a feje felett hozott döntésekkel "tiszteljek meg".

Ha még menthető a helyzet, akkor érdemes megkísérelni- akár azon az áron is, hogy a férfivel egy kicsit lassabb tempóra kapcsoltok és megpróbáljátok a kapcsolatot a továbbiakban úgy élni és építeni, hogy tudomásul veszitek azt, hogy neked van a lakásodban élő lányod is... aki remélhetőleg még egy darabig ott fog élni.

Attól, hogy új kapcsolatod van, ne szűnj meg jó anyának lenni és természetesen nem kell elásnod magad a kizárólagos anyaszerepben sem, tehát nem arra bátorítalak, hogy helyezd kizárólagosan előtérbe a lányodat- de azért nem ártott volna ésszel kezelni ezt az összeköltözést, nem?

Nem sajnálni kell a lányodat, hanem beszélgetni vele, biztosítani számára a továbbiakban is olyan programokat, időket, amikor ti ketten vagytok (pl. közös vásárlás, mozi, cukrászda, közös főzés- valami anya-lánya program).

Nem kellene a lányodnak egy vadidegenhez alkalmazkodnia (ahogy írod), ha eddig is különös figyelmet fordítottál volna arra, hogy az aktuális pasi ne csak vadidegen legyen, hanem számára is egy megismerhető, becsülhető ember- ezt nagyon sürgősen kellene pótolni!

Minden jót kívánok neked.

11-es válaszoló vagyok ismét.

Hát tényleg jót akartam a kommentemmel és nem érzem azt, hogy "fogalmam sincs" a dolgokról... de te tudod.

Továbbra is fenntartom, hogy a szülő-gyerek közötti kapcsolatot nem 18 évesen kell felépíteni, az alapokat már letetted korábban is, amire építkeztetek és aminek az eredménye az, hogy a lányod gyakorlatilag kerüli a vadidegen férfit és valahol téged is.

...ha úgy gondolod, hogy erre megfelelő magyarázat az "én megpróbáltam" meg "az én lányom erős akaratú"- akkor tényleg nem lehet erre mit mondani, csak azt, hogy sok erőt is kitartást kívánok elviselni ezt az áldatlan, szeretet nélküli helyzetet.

Tudom, nem lesz szimpatikus a válaszom a továbbiakban sem, de a 18 éves fiatal felnőtt lányod viselkedése a te évtizedes nevelésed tükörképe- erre a helyzetre is igaz...meg arra is, hogy kerül téged. Szerintem ez végtelenül szomorú, de ha neked könnyebb maximálisan alkalmazkodni a lányod és a partnered felé is, akkor minden jót kívánunk neked.

:)

apám elég kiskoromban dolgozott külföldön, hogy jól tudjunk élni, de sose utáltam ezért vagy viselkedtem így, pedig óvodás voltam.

védd a lányod, de azt is megérheted, ha a párod lelép és keres mást. aztán ha lányod is majd elköltözik, maradsz egyedül

Nem olvastam el minden kommentet, elnézést, ha ismétlek.

Szerintem az a probléma, hogy baromira gyorsan hajtod ezt a kapcsolatot. A lányodnak emiatt nehéz az alkalmazkodás.

Három hónapja ismerted meg a pasit, és már oda is költöztetted magadhoz. Persze, tudom, vannak rohanó szerelmek, meg ennyi idő alatt akár házasságok is, de legyünk őszinték, ennyi idő alatt még majdnem idegen emberről beszélünk. A lányod szempontjából meg aztán pláne.

Bár én már felnőtt vagyok, de kamaszfejjel ugyanebben a helyzetben voltam, elvált szülők gyerekeként. Ha őszinte akarok lenni, én se lettem volna kíváncsi anyám egy-két hónapos kapcsolataira. Ez pont ugyanolyan komolytalan, mint mikor a kamaszgyerek minden hónapban új pasit/csajt visz haza élete szerelmeként...

Szóval szerintem itt a probléma fő gyökere az, hogy baromi gyorsan cipelted a közös életetekbe ezt a férfit, illetve hogy nem kérted ki a lányod véleményét a dologról. Nyilván az engedélye nem kell, te vagy a családfő, de ha felnőttként tekintesz rá, akkor felnőttként beszélj vele...

(Egyébként a nem szívesen megy ki dologra meg annyi a magyarázat, hogy nem akar zavarni, kellemetlenül érzi magát. Nyilván ha ő viszi haza a barátait, akkor az ő szobájában vannak, nem a nappaliban/te szobádban terpeszkednek, ő ugyanezt a magánszférát próbálja fenntartani fordítva is. Ergo kerüli a közös területeket, mint a konyha. Ez egyrészt puszta udvariasság az irányodba, másrészt az esetleges kínos szitukat kerüli, harmadrészt meg a fent írtak miatt tök érthető, hogy nem akar egy vadidegent kerülgetni.)

Azt lehet tudni a lányod alapból mindenkivel antiszociális vagy csak veletek ilyen?

Pl nálunk nõvérem ilyen teljes mértékben kerül minden "idegent" rokontol elkezdve a tizen x éve meglévõ barátokig s neki sincsenek emberi kapcsolatai. Ez mondjuk gyógysueres kezelést igényel de sose késõ elkezdeni s kicsit más rendszert bevinni a dolgokba, több kirándulást vagy úgy tervezni a bevásárlásokat hogy kevés legyem a surlódási pont de nem teljesen hagyni eluralkodni õt az életetek felett..

Ha nem s csak veletek undok akkor megpróbálhatnál több anya lánya programot séta, bármi ahol veszekedés mentesen, semleges terepen tudtok beszélgetni miért érezted úgy ez a gyors kapkodó tempó volt számodra fontos a párkapcsolatodban,