Harcoljak a boldogságunkért, vagy sokkal okosabb lesz beletörődni?

Szerintem felesleges. Én becsülöm, hogy felvállalta. Nekem se menne. Ráadásul ő még nagyon fiatal is. Nem tudom mit vártál. Talán a saját korosztályodból kéne választanod. De még ott sem lesz könnyű találni olyat aki elfogad gyerekestül. Ez van. Legalább megmondta kerek perec. Jobb, mint ha állandó vita van, amit a gyerek szív meg.

El sem olvastam a kommenteket egyvől úgy éreztem írnom kell. 20 éves lány vagyok. Az én párom is idősebb tőlem majdnem 12 évvel. Én 14 éves korom óta dolgozom, iskola mellett dolgoztam végig és nem azért mert kellett, hanem mert akartam. Buliztam éltem. Megismertem egy srácot, viharos kapcsolatunk után csúnya szakítás lett, majd szintén csak magammal foglalkoztam. Aztán jött a mostani párom, a szerelmem akivel úgy gondolom egyszer közösen fogok esküvői helyszínt keresni, színt választani a gyerekszobához....2 éve vagyunk együtt, 1,5 éve költöztem hozzá (kb). Eltudnám fogadni azt hogy ha lenne egy gyereke. Főznék mosnék takarítanék neki is, de nem sajátomként nevelném. Szeretném mert ahhoz tartozik akit én szeretek. Elfogadnám bárhogy is legyen, aki ezt tönkretehetné max az anyja. De én egy vagyok a sokból aki már kibulizta magát, aki már megélt sokmindent. Nem úgy mint a tőlem 1-2 évvel fiatalabbak, vagy a velem egyidősek. Ők esténként 3 férfit váltanak, míg nekem életemben volt annyi....Ők buliznak isznak sokat, én már a bulikon túlvagyok. A családom miatt lettem talpraesett. Viszont más 20 évestőp ezt nem várhatod el. Gyerek még, nem nevelhet egy gyereket. Vannak kivételek de lehet a te párod nem volt az, és lehet ezt ő már régen tudta. De ameddig lehet addig harxolj hogy boldog lehess :)

Hogyne működne, csak a megfelelő ember kell. Ezek szerint nem Ő volt az.