Akik kényszerkapcsolatban vannak, hogyan tudnak beletörődni, hogy nincs szép/csinos barátnőjük?

Egyrészt nem muszáj elhinni, de a szépség szubjektív dolog, attól, hogy szerinted ronda a csaj, lehet hogy a párjának tetszik. Bizonyos kor felett (ahogy irtad is) könnyebb leadni az igényekből és összejönni egy olyan nővel, aki esetleg nem egy Miss World, de jó anya stb. lesz belőle.

Másrészt meg tényleg ott vannak azok, akiknek tényleg mindegy hogy milyen, csak nő legyen, nekik meg olyan alacsonyan van önbizalmuk/önértékelésük/igényességük, hogy ez is megfelel nekik.

Szerény személyem inkább egyedül marad, ha nem talál magához valót (azért rövidesen rákapcsolok a témára), minthogy olyannal álljak össze, akivel kapcsolatban érzem, hogy túl nagy kompromisszumot kötöttem.

Mindenkinek fontos a kulso. Ettol meg nem feltetlen szakitok a parommal 10 ev mulva, mert megjelenik rajta par ranc.

En is sok sracot latok ronda baratnovel, vannak akiken el tudom kepzelni, hogy tenyleg szeretik egymast, mert latszik rajtuk, boldogan setalnak, nevetgelnek, kommunikalnak egymassal, ilyenkor nem gondolok semmire, neki ilyen az izlese, ennyi. De amikor latok egy ilyen ronda part neman, savanyu arccal setalni egyutt kezenfogva, az azert vicces. Gondolom ugy vannak vele, hogy hat ez van, ez jutott.

Szerintem az ízlések rendkívül különbözőek lehetnek. Hiba abból kiindulni, hogy neked nem tetszenek azok nők, tehát a pasik feltétlenül csak kényszerből jöttek össze velük. Miért ne lehetne, hogy neki más tetszik? Esetleg szerelmesek lettek, és ez megszépíti az adott nőt a szemükben?

Mindazonáltal aki tényleg összejön egy olyan személlyel, akihez nem vonzódik, csak hogy kapcsolatban legyen, az szánalmas. Ezzel egyetértek.

Ezt pedig csak halkan jegyzem meg, én is vékony vagyok, ráadásul kifejezetten jóképűnek sem mondanám magamat, mégis (mindenki szerint) nagyon szép barátnőim voltak. Azzal, hogy állandóan erről a témáról filozofáltok, írjátok sorra a hosszabbnál-hosszabb, kérdésnek álcázott monológokat a saját problémátoktól, semmi nem fog változni.

Az, hogy te elszörnyedsz, semmit nem jelent.

Én például, csak is igen husis nőket kedvelem.

A mai menő divat szerinti csinos nők, engem egyáltalán nem vonzanak. Van egy ismerősöm, a manöken alkatú párját cserélte le egy olyan 120 kilós nőre, mert halálosan szerelmes lett belé. Vagy is, az, hogy neked valaki nem tetszik, más még imádhatja.

Neked csak annyit kell tenned, magadnak találjál olyan párt, akit tudsz szeretni. Mások,kibe lesznek szerelmesek, az meg az ő dolguk.

80-90% így jön össze, ebbe most beleértem amúgy sokat szívó, de "mennyire jól néz ki a párom" embereket is, akik mindent megengednek a másiknak (megcsalás, alázások, potyázás stb.)

A maradék 10% a boldog emberek akikről nem nagyon fogsz hallani, mert ők a többi boldog ember barátai.

Ajánlanám neked a budapesti Láthatatlan kiállítást.

Vagyis... ha nő lennél, "jobb lenne", nem tudom, hogy ott vannak-e női vakvezetők, férfiak biztos vannak.

Én 2x is voltam, mind a 2 alkalommal férfi vakvezető volt.

Arról szól, hogy kb 5-8 emberrel beküldenek téged a szó szerint vak sötétbe, ott vár a vakvezető, akit te nem is láttál egyszer sem. Csak a hangját hallod, semmilyen fényforrás sincsen, minden, ami fényt bocsájthat ki, kint kell hagyni kulcsos szekrényben. És a koromsötétben végigvezet szobákon a vezető, segít megtapasztalni, hogy milyen is tulajdonképpen vakon az élet.

Na már most, mind2x az volt, hog úgy jöttem ki a koromsötétből, hogy 25-35 között volt a két férfi, akik odabent vezették a kis csoportunkat. De mikor kijöttünk, konkrétan két pocakos férfit láttam. Az első alkalomnál egy fiatalabb srác volt, akinek a szemei még kancsán is álltak, második alkalommal pedig egy őszülő, idősebb férfi volt.

De odabent, a sötétben, olyan "show"-t lenyomtak, hogy kiérvén a fényre lesz*rtam, hogy hogy néznek ki, annyira érdekeltek, olyan jó volt velük beszélgetni.

Az egyikkel kapcsolatban még napokig ábrándoztam róla, hogy micsoda férfi, te úr isten.

Tehát igenis van olyan személyiség, ami elsöprő érzelmeket válthat ki másokból, a külső ellenére.

És a "show" alatt nem azt értem, hogy parádéztak meg szórakoztattak minket és megjátszották magukat, hanem azt, hogy olyan hozzáállással és mentalitással voltak jelen, olyan részleteket mutattak meg nekünk a személyiségükből, hogy a szád tátva maradna.

Az már a te problémád, hogy nem rendelkezel akkora érzelmi intelligenciával, hogy ezt megértsd.

(Nyilván vannak olyan párok is, akik csak kényszerből vannak együtt, mert "jobb" nem jutott, de zömében azért ez nincs így.)