Végre sikerült összeköltöznünk egy kicsi albérletben külföldön, erre idehozná a testvérét. Tényleg én vagyok gáz?

Tavaly munkásszállón laktunk a barátommal, szorgosan spórolgattunk, így idén már sikerült egy abérletet kivenni. Nem valami nagy (egy háló, egy nappali konyhával egyben, és egy fürdő.), de a legfőbb szempont az volt, hogy együtt legyünk, és egyedül. Kb 2 és fél hónapja laktunk itt, amikor először azzal jött, hogy mi lenne ha a nagynénje idejönne hozzánk lakni egy ideig, de neki volt annyi esze, hogy visszautasította arra hivatkozva, hogy mégiscsak egy fiatal pár vagyunk életünk első közös albijában. (meg amúgy is talált másik lakást)

Aztán most jött az új ötlet, hogy ide akarja költöztetni az öccsét, és én vagyok a világ szemete, mert nem örülök neki.

Végre az első hely, ahol kényelmesen, akár ruha nélkül mászkálhattam a lakásban fürdés után, esetleg napközben fehérnemüben... Meg hát a párommal KETTESBEN lehettem mindig.. Olyan szinten vannak papírból a falak, hogy a szomszéd néni horkolása felhallatszik éjszaka. Szóval értitek. Hónapokig akkor semmi.

Ez az egyik szempont. És rengeteg van még ami miatt nagyon nem szeretném ezt az egészet, pláne, hogy aki intézte az öccsének a munkát, tudna másik szállást is találni neki, csak feltételezem egy korábbi sérelme miatt "büntet" minket most azzal, hogy csak úgy "rendelkezik" a lakásunkkal, hogy a srác kérjen meg minket, hogy had lakjon itt egy ideig...

Az intim/magánszféra rettentő fontos számomra, mindig is az volt, nagyon antiszociális is vagyok, és így olyan érzés ez az egész most, mintha mindent el akarnának venni tőlem. A barátom szerint egy önző bunkó vagyok a hozzáállásom miatt, én iszont csak sarokbaszorítva érzem magam.

Szóval mit gondoltok, tényleg én állok hozzá rosszul, vagy kicsit azért érthető?

Az utóbbi időben amúgy is elég instabil lábakont állt a kapcsolatunk, nem tudom mit tegyek..

5 éve vagyunk amúgy együtt