Anyuci kicsi fia? Vagy ez még egészséges?

A barátom és én még a szülőkkel élünk és hétvégente vagyunk együtt. Vagy ő jön hozzánk, vagy én megyek hozzájuk. Alig várom a hétvégéket, h együtt legyünk, mert ha otthon van akkor az anyja kívánságait kell teljesíteni: kísérje el őt üzletbe 1 liter tejért, vigye el őt kocsival a testvéréhez (aktív sofőr az anyja), menjen ki vele öntözni és hasonló kicsinyes dolgok, amikhez csak azért kell, h ő ne unatkozzon. Igen, van férje is, de ők nem nagyon jönnek ki egymással. A munka miatt egész nap nem is beszélünk a barátommal, mire hazaér és tudnánk kicsivel többet kommunikálni, addigra az anyuka "befogja" valamire. Ha végre géphez ül, akkor már este van és lassan alvásidő mert korán kell kelnie.

Nem tudom miért de anyukájával szemben hihetetlen módon elfogult, ha én mondok valamit az csak akkor van úgy ha anyukája is egyetért... Mit tudok ilyennel csinálni? Tényleg semmit? Vagy ez egészséges kategória?