Tényleg mi nem csináljuk "sorrendben" a dolgokat? Rossz ez igy?

9-10, régen meg félrekeféltek az asszony-férj mellett, mert szar házasság volt, de elválni meg nem lehetett, mert jézus, mi lesz.

Vagy épp veréssel vezette le a frusztrációját egyik-másik fél... tényleg, rohadtul boldog kényszer!házasságok voltak azok. :D

Nincs az a pénz, amiért összeházasodnék valakivel, akivel nem éltem együtt előbb 1-2 évet (bár egyébként sem kultiválom a házasság intézményét), úgyhogy szerintem a ti megoldásotok jó.

Aki régimódian előbb házasodna, attól kérdezném, hogy gondolja-e azt, hogy egy kapcsolatban probléma esetén jó dolog-e házassági papírral összetartani és kényszerűen együttmaradni.

ahogy mi csináltuk:

ismerkedés

eltelt pár év

összeköltözözés

megkért

esküvő

(aztán majd gyerek vmikor - ez a jövő)

ismerek olyan párokat, ahol 0 perc együttélés nélkül volt/lesz esküvő..na az érdekes

Szerintem nincsen rossz és jó sorrend.

Mi úgy csináltuk/juk, mint ti, összeköltöztünk, és ha jövőre sem megyünk egymás agyára, akkor elgondolkodunk a házasságon. (Ez most így durván hangzik, de na. :) Felnőtt emberként mindkettőnknek vannak otthonról hozott szokásai, rigolyái, amit vagy össze tudunk csiszolni, vagy nem. Egyik verzióban sem leszünk jó/rossz emberek, de vaktában nem ugranánk semmibe.)

Baráti körben van olyan nő, akinek az volt az elvárása, hogy nem szeretne "vadasan" élni senkivel. Ő egy férfira várt az egész életében, nem kísérletezgetett, nem húzta soha senki agyát azért, hogy legalább kapcsolat van. Őt pl. két év után megkérte a párja, és utána költöztek össze. Persze házasság előtt itt is volt egy év együttélés, de nála ez egy fix döntés volt. Gondok persze vannak (kb ugyanazok, mint nálunk, szoktuk is kipletykálni a srácokat :) ), de a különbség az, hogy ő hozott egy döntést, és körömszakadtáig kitart mellette.

Hogy melyikünk döntött jobban, azt majd az idő dönti el. :) Ők egy éve házasok, tehát kb. negyedik éve vannak együtt, eddig még úgy tűnik bevált - ez is. Boldogok.

Nekünk is jó jelenleg, hogy "kipróbáljuk" egymást. Nekünk kell a biztosság.

Nem gondolom, hogy bármelyikünk jobb vagy rosszabb ember lenne, vagy jól-rosszul tette volna a dolgokat. Más életszemlélet. Ennyi. :)

(Egyébként nálunk a nagyszülők már az összeköltözés előtt is esküvőt emlegettek, mert na, csak régóta együtt vagyunk... anyám-apám teljesen elfogadta ezt a verziót, egyrészt válás után okosabbak :D, másrészt nem akarnak beleszólni. Persze, viccelődős puhatolódzások vannak, de ezeket én nem veszem támadásnak. Majd lesz esküvő, ha itt az ideje. :) )

Én 21 évesen a házassággal kezdtem, azzal se volt baj, - csak 20+ év után - ez is teljesen normális sorrend.

Legfőképpen a saját életetek, szóvak köszi minden jó tanácsért, de a döntés a tietek legyen és maradjon!

Sok a válasz, bocsi nem olvastam végig:)

Mi két éve jártunk, amikor összeköltöztünk az egyetem első éveiben (amikor összejöttünk akkor voltam 19, a (most már) vőlegényem pedig 17). Senki nem lepődött meg, a párom egy évvel előbb elkezdte az egyetemet, én mentem utána. Teljesen egyértelmű volt, hogy összeköltözünk (lakótársakkal). Kollégium szóba se került, nyilvánvaló volt, hogy együtt fogunk lakni.

Vége az egyetemnek, eljegyzés, ősszel esküvő. Pár év múlva baba.

Mi ebben a fura?

Nézd, ez a ti életetek, és a ti döntésetek. Ha így érzitek jónak, és így vagytok boldogok, akkor már miért ne költözhetnétek össze eljegyzés/házasság nélkül is? Simán megtehetitek:) Nem kell foglalkozni azzal ki mit morog.

Én személy szerint nem költöztem volna össze úgy a férjemmel, hogy meg sem kért, de ez én vagyok. Mi amúgy is fiatalon szerettünk volna házasodni (25-22 évesen tettük meg, fél évvel az után hogy összeköltöztünk) Nekünk így volt jó, nektek meg máshogy, és ezzel nincs is baj. Sok boldogságot az együttéléshez!!! Nálunk örült a család. De ha nem örülnek, az sem érdekelt volna különösebben. A mi életünk, nem az övék. 31/N