Ha nincs közös jövőkép, akkor mi van?

Az egyik fél házasságpárti, a klasszikus családmodellt követné. A másik nem akar előretervezni, jó a kapcsolat, és ennyi pont elég. Házasságra nem vágyik, gyerek nem lenne ellenére, hogy "hagyjon valamit maga után", de különösebben nem az a szenvedélyes családalapító.

Nyilvánvaló, hogy hosszú távon nem működőképes a dolog. De ha egyébként "tökéletes" a kapcsolat, akkor hogyan tovább? Egy szerelmes pár esetében elég abszurd lenne azt mondani, hogy hát akkor szia, minden jót. A másik véglet viszont az itt olvasható kérdések jó része: a családpárti fél évekig vár, hogy hátha magához tér a másik, míg végül ő is túl öreg lesz. Vagy a másik fél évek után sem érti, hogyha minden jó, akkor mi baja az elsőnek.

Ilyenkor mindig az a válasz, hogy mást kell keresni, de hogy szakítson az ember olyannal, ahol kölcsönös a szerelem? Vagy meddig érdemes várni?

(A kérdés elméleti, így a példák sarkítottak. Direkt nem írtam nemeket sem, bár talán nő esetében fontosabb a dolog, hiszen neki az sem mindegy, hány évesen vállal gyereket.

Ugyanakkor viszont a válaszok nem csak elméleti szinten érdekelnek :) - most készülök egy hasonló "mit tervezünk egymással" beszélgetésre, és sejthető, hogy nem nekem fog kedvezni a válasz.)