Hogy lehet ilyen a barátom? Mit csináljak vele? Kétségbe vagyok esve. ( Hosszú )

A barátommal hétvégenként találkozunk általában. ( Van, hogy még annál is ritkábban ) Ő levelezőire jár a főiskolán, azon kívül otthon van és számítógépes játékokkal játszik. Én nappalira járok úgyhogy emiatt nekem is kényelmesebb a hétvégente találkozás. Ilyenkor általában nálam vagyunk. Lassan 7 éve vagyunk együtt én 24 L ő 27 F. Én minden nap korán kelek mert ugye iskola van, de van, hoyg hazaérek és ő még akkor is aludt 3 körül... Délig általában sosem kel fel. otthon semmit nem csinál, mert mindenre lusta, de kapott 280 Ezerért számítógépet 60 ezer ft-os billentyűzetet 20 ezer forintos egeret és 20 ezer forintos egér ALÁTÉTET ( O.o egér alátét 20 ezerért ) Aztán mondja, hogy ő semmit nem kap otthon az apukájától és hogy mennyire rossz neki, hogy így garasoskodik az apja. Namármost ő testépítő és azok pedig szedik az iyen porokat ugye ami pedig még drágább, mint a számítógépe... havonta 30-40 ezrek elmennek ezekre a fehérjékre meg proteinekre vagy micsodákra... Jó nem szólok ezekért sem semmit, mert ha ezt szereti csinálni akkor csinálja... Iskola mellett ő dolgozni nem jár, általában egyedül van otthon mert mindenki más dolgozik, szóval ő otthon ül és játszik.

Apukája épített most egy házat, viszont ott állnak a munkák, mert kérte a barátomtól, hogy segítsen neki festeni, meg egyéb dolgokat megcsinálni, hogy hamarabb és olcsóbban kész legyenek, de barátom azt mondta, hogy mit képzel, hogy őt megkéri arra, hogy kifesse a saját szobájának a falát, meg hogy kertészkedjen és egyéb dolgokat csináljon. Egyébként ő ereje teljében lévő fiatalember... a porokat is az apukája veszi neki amitől olyan erős lesz, de ilyesmit tőle ne kérjen... 28 éves lesz mire kijárja majd a főiskolát, de még soha életében nem dolgozott és azt mondja, hogy ha ő dolgozik akkor ő csak főnök lesz, mert hogy ő nem lesz senkinek a csicskása. Jól van, mondtam neki legyen így... Én nagyon toleráns ember vagyok. Minden hétvégén amikor jön akkor bevásárolok, veszek édességet, vagy sütök valamit, mert neki fontos a tápanyagdús és testépítős ennivaló, kitakarítok ...stb. de természetesen ezek alap dolgok, sosem vártam érte köszönetet meg semmit, viszont most hétvégén kértem tőle valamit:

pénteken nem volt iskolám, ezért örültem, hogy előbb tudunk találkozni, csinálni valamit vagy elmenni valahova. Ekkor azt találta ki, hogy neki tanulnia kell és takarítania ezért nem tudunk találkozni. Na már most... levelezőin van ami azt jelenti, hogy havonta csak 3 szor kell bemennie... Pont akkor nem ér rá hozzám alkalmazkodni egy kicsit és később tanulni? ... Egyébként nekem is rengeteg dolgot kell tanulnom. Csak a Jog tantárgyamból főiskolán 30 darab tételem van és még egyéb nyalánkságok, de az természetesen senkit nem izgat, sosem kérdezte én pedig sosem mondtam neki... Rábólintottam, hogy jó... akkor majd találkozzunk másnap. Eljött a másnap. Gyönyörű szép idő volt én már hónapok óta nem voltam sehol, hát gondoltam használjuk ki, menjünk el valahova. Felhívtam barátomat 1 órakor, hogy jöjjön előbb, hogy menjünk futni. Hát ő 1 kor még aludt, de álmosan azért felvette a telefont és azt mondta, hogy csak este tud jönni, mert még takarítania kell és tanulni... Tudom, hogy nem tanul, mert látom, hogy belép és játszik azzal a játékkal, takarítani pedig sosem takarít... amikor náluk vagyok akkor is látom, hogy 1000 pohár van elől a mosogatóban pedig ott toronylanak a tányérok, amire csak megvonja a vállát és szól az öccsének, aki pedig megy és elmossa... Általában a kaját is az öccse csinálja a barátomnak, ha csak ők ketten vannak otthon... Ha ő sem akkor pedig pizzát rendelnek hetente minimum 3-szor. Szóval én már ezt nem bírom tovább... semmi ambíciói nincsenek a jövőre nézve... én már azért szeretnék külön költözni 7 év után, tervezgetni az életünket, de sajnos képtelen vagyok mert ezeket tudván úgy érzem, hogy kihasználnak és egy szönyen rossz érzés, mert szeretem őt. 27 évesen már azt gondolnám, hogy egy férfi ember valamicskét azért már letett az asztalra de ő tényleg semmit nem csinált még és én félek, hogy mi lesz így velünk. Kétségbe vagyok esve, próbáltam mondani neki, hogy ha így folytatja akkor elhagyom, de azt hiszi, hoyg csak "fenyegetem" és, hogy úgy sem fogom otthagyni, mert nem merem. Nem tudok rá sehogy sem hatni :/ Mi a jó megoldás ilyenkor? Szeretnék többet együtt lenni vele, de hét közben nem tudunk találkozni, mert azt mondja, hogy neki nincs bérlete csak hétvégén. ( Az öccse bérletét használja, mert ő pedig hétvégén nem megy sehova ) Már arra gondoltam, hogy veszek neki bérletet, de azt mondja, hoyg nem kell neki, mert így jó, hogy csak hétvégén találkozunk. A felnőtt bérlet pedig egyébként is piszok drága... Mondjuk jogosítványa van, de autóval még soha nem ment el sehova... Szórakozni sem járunk, mert ő nem szeret "bulizni" táncolni meg az alkoholt is utálja egyébként. " Rossz az íze 2 azt mondja. 27 évesen ez már a második főiskolája, mert az elsőt félbehagyta, pedig önköltséges volt, szóval arra elment másfél millió, de a szülei azért sem szóltak neki. Mindent megkapott otthonról, még azért sem szídták meg mert nem járt be soha az akkori iskolájába. gondjai voltak a matekkal is, úgyhogy külön matek tanára volt, de akkor is otthagyta.

Sajnálom, hogy ilyen hosszúra sikerült, de ez még tényleg csak a töredéke annak amiket le tudnék írni. Köszönöm a válaszokat előre is. :s