Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha nincs közös jövőkép, akkor mi van?
Az egyik fél házasságpárti, a klasszikus családmodellt követné. A másik nem akar előretervezni, jó a kapcsolat, és ennyi pont elég. Házasságra nem vágyik, gyerek nem lenne ellenére, hogy "hagyjon valamit maga után", de különösebben nem az a szenvedélyes családalapító.
Nyilvánvaló, hogy hosszú távon nem működőképes a dolog. De ha egyébként "tökéletes" a kapcsolat, akkor hogyan tovább? Egy szerelmes pár esetében elég abszurd lenne azt mondani, hogy hát akkor szia, minden jót. A másik véglet viszont az itt olvasható kérdések jó része: a családpárti fél évekig vár, hogy hátha magához tér a másik, míg végül ő is túl öreg lesz. Vagy a másik fél évek után sem érti, hogyha minden jó, akkor mi baja az elsőnek.
Ilyenkor mindig az a válasz, hogy mást kell keresni, de hogy szakítson az ember olyannal, ahol kölcsönös a szerelem? Vagy meddig érdemes várni?
(A kérdés elméleti, így a példák sarkítottak. Direkt nem írtam nemeket sem, bár talán nő esetében fontosabb a dolog, hiszen neki az sem mindegy, hány évesen vállal gyereket.
Ugyanakkor viszont a válaszok nem csak elméleti szinten érdekelnek :) - most készülök egy hasonló "mit tervezünk egymással" beszélgetésre, és sejthető, hogy nem nekem fog kedvezni a válasz.)
Az van, amit írtál.
Vagy együtt maradnak, és az egyik fél csak pazarolja az idejét. Vagy külön mennek, akárhogy fáj.
Meg a legrosszabb lehetőség, mikor (véletlenül) gyerek is lesz, az egyik gyorsan rájön, hogy ez neki mégse kell, lelép, a másik meg ott marad a gyerekkel.
Az a durva hogy ilyen dolgokat az emberek már nem is tudnak a gyakoris válaszok nélkül megoldani ....ehhh...
Most nem kifejezetten a kérdezőre gondolok.
Ha nincs közös jövőkép, akkor annyi van hogy jól érzitek most magatokat jókat szexeltek és élvezitek egymás társaságát. Aztán ha majd valamelyik fél megunja akkor vége lesz a dolognak.
Meddig èrdemes várni most erre mit vársz? 1 èvig 2 évig 10 évig?
Majd ha ott leszel és megunod , és felfogod hogy ő nem adja meg neked azt amit szeretnél akkor elhagyod és kész.
te vagy a pasi, aki nem akarsz nősülni, se gyereket.
de ha ő akar, akkor ez úgyis feszkóhoz fog vezetni, és vki. nagyon fog sérülni.
ismerek egy hozzád hasonló fickót, ő is ebben a cipőben jár, csak ő már nem szerelmes a nőbe.
ergo, ha alábbhagy a szerelem köztetek, és alább fog hagyni, akkor az egyikőtöknek olyan nagyvonalúnak kell lennie, hogy hagyja a másikat menni.
ha ő idővel arra vágyik még jobban, amit te nem tudsz megadni neki (család), és te arra, h. hagyjon ezzel békén (szabadság), akkor ne raboljátok egymás idejét, úgy, mint a haverom a nőjét.
ilyenkor mindig fennáll a veszélye, h. aki nagyobb áldozatot hoz, idővel megbánja, és boldogtalannak érzi majd magát, h. feladta a vágyait.
én például nem akarok nő létemre családot, ezért csak olyan pasival kezdenék, aki szintén nem akar.
Egyértelműen ez így nem működik, mindketten megfosztjátok egymást attól, hogy megtaláljátok azt a párt, aki értékrendben ugyanazt vallja, mint a másik.
Egyikben sincs kivetnivaló vagy "mit képzel magáról, hogy ő így gondolkodik", egyszerűen nem passzol.
Nehéz, de el kell engedni.
Bárcsak elméleti lenne a kérdés... Igen, évtizednél többet vártam, hogy legalább hozzám jöjjön.
Szeretem, és nem tudtam tőle elszakadni első nekifutásra. Csak a bizalmam van végérvényesen oda, már ami a közös jövőt illeti. Sajnálni fogom, ha eljön a különválás ideje (és tudom, ez hamarosan megtörténik), de nincs más választásom. Nem leszek nyugdíjasan is valakinek csak a barátja. Jöhet a kőzápor, de nekem ez rohadtul kevés.
Öt évig vártam így, nagyon szerettem és reméltem, hogy egyszer megkomolyodik és végre legalább összeköltözünk...aztán egy nap rájöttem, van valakije.
Elvesztegetett öt év lett az addig reményteljes kapcsolatból.
" Egy szerelmes pár esetében elég abszurd lenne azt mondani, hogy hát akkor szia, minden jót. "
Egyáltalán nem abszurd. Jobb esetben az ember van annyira intelligens és rendelkezik annyi önismerettel, hogy belássa, hogy a szerelem önmagában semmire sem elég. Nem könnyű meglépni ezt szerelmesen, tény, de egyáltalán nem lehetetlen, döntés és akaraterő kérdése. Voltam ebben a helyzetben, megléptem, azóta is életem egyik legjobb döntésének tartom, pedig akkor és ott szenvedtem rendesen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!