Kezdő összeköltözők vagyunk, ti a teljes kozos kasszat vagy a reszben kozos kasszan partiak vagytok?

Részben közös, esetleg az eltérő jövedelmek szerinti arányban elosztva.

De mindenkinek maradjon "privát" része. Nekem az abszolút közös kassza a kiszolgáltattoság, az ellenőrzés és a fogság jut eszembe. Ez lehet egyéni, de én nagyon háklis vagyok erre, mivel egy diktátor árnyékában nőttem fel.

Semmiképpen nem járulnék hozzá a cigijéhez és ezt úgy mondom, hogy én is dohányzom.

Kell egy doboz, amibe mindketten ugyanannyit tesztek be, ez a rezsi, kaja, tisztítószerek, havi kötelező kiadások.

Ha nyaralásra, karácsonyra, váratlan kiadásokra gyűjtötök, akkor egy másik doboz, amibe szintén egyformán tesztek megbeszélt összeget.

A többivel mindenki azt csinál, amit akar.

Később, 1-2 év múlva amikor már összeszoktatok, minden rendben a pénzkezeléssel, közös jövőt terveztek, akkor lehet átbeszélni a dolgokat és más koncepciót alkalmazni, de kezdetben így csináljátok!

A dohányzást sosem támogatnám a közösből, kivéve, ha ő az én jövedelmem többszörösét keresi.

Szerintem a pénzügyeken gondolkodni soha nem ostobaság. Alapvetően én annyi pénzt tennék be max. a "közösbe", amennyit a másik. Főleg, ha nem vagyunk házasok. Lehet, hogy nekem nagyságrendekkel jobb a fizetésem, viszont nem eltartott nőt keresek.

Ha cigizik (ami alapból valószínűtlenné teszi, hogy összejöjjek vele), azt pedig fizesse a saját pénzéből.

Teljesen jól látod Kérdező, de a 3-as válaszoló is ezt támasztja alá.

Így csináljátok, ez a tiszta és akkor senkiben nem lesz tüske, hogy a másik csak lehúzza.

Én nem is tudok elképzelni mást tartós kapcsolatban, csak közös kasszát. Gyerek mellett egyenesen szemétség bármi más. De nem mindegy kivel!

Ha a legalapvetőbb kérdésekben nem egyeztek, márpedig a költési szokások ilyenek, akkor nem adok túl nagy jövőt a kapcsolatotoknak. Az az évi 800 ezer forint a közös házból, autóból, nyaralásból, gyerekre költött pénzből is hiányozni fog, ami neked mindig szúrni fogja a szemed.

#7

Engem az zavarna, hogy mindenről be kellene számolni a közös kasszában ami számomra apám rémuralmát eleveníti fel. Meg valamilyen szinten anyámét is.

Zavaró kérdésekre nem szeretek válaszolni. Mondjuk hazafelé beugrok egy dupla csokis croissant-ért akkor az ilyen kérdések kifejezetten zavarnak, hogy

"Miért vetted?" "Minek az neked?" "Így is elég kövér vagy" "Erre bezzeg van pénz" stb.

És 100%, hogy egy idő után hazudnék, titkolóznék, mivel gyerekkori emlékeim miatt nem tudom elviselni, ha valaki ellenőrizget vagy "felügyel".

Bár titkon remélem, hogy van olyan nő aki ha veszek egy ilyet hazafelé, nem hogy beszól, hanem megtehetem azt is, hogy veszek neki is a kedvencéből és még örül is neki, nem házsártoskodik vagy áll neki beszólogatni.

Tudom, naív álom.