Milyen vegyes házasságban élni?

Csak arra válaszolok amiben biztos vagyok. Vegyünk példának egy fekete kisgyereket. 1000% hogy külföldön könnyebb lenne vele élni mint itthon. És ezzel már szerintem nagyjából a többi kérdésre is válaszoltam.

Én szeretem Magyarországot, szeretek itt élni DE ha valaki kicsit más azért azt nem idehaza tolerálják a legjobban. Rasszizmus? Az van. Aki nem hiszi el egyszer barátkozzon össze mondjuk egy afrikai cserediákkal és menjen vele pár kört a városba.

"Mennyire lesz magyar a gyerek ha más színű,de itt vagy külföldön nő fel? "

Ha más színű és még külföldön is nő fel akkor leginkább semennyire sem lesz magyar. De ha itt nő fel akkor sem lesz teljesen az. De ez most miért baj? Büszkének lehet lenni a származásra úgy is, hogy valaki kétféle népcsoportból jött.

"Hogy fogadta a két család a kapcsolatot?" Ez meg a másik. Az újabb generáció már biztosan toleránsabb mint az idősebbek de én valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy egy átlag magyar családapa jó néven veszi, hogy a lánya mondjuk egy arab vagy afrikai férfival jön össze. Főleg ha az mondjuk nem beszéli a nyelvet rendesen. Mert bizony ő egész életébe azt hallotta "róluk" hogy büdösek koszosak AIDS-esek verik a nőket szinte állatok akik most jöttek a sivatagból és ráadásul most még bevándorlók is lettek meg terroristák.

Ha neked kedves kérdező tegyük fel egy übernyitott hippi családod van ahol még annak örülnek a legjobban, hogy a választottad kilóg a sorból idehaza akkor is nehezebb lesz így élni mint egy normális házasságban egy magyar gyerekkel ebben biztos lehetsz.

Nem más bőrszínű de más országból származik a férjem és külföldön élünk.

Mennyire lesz magyar a gyerek? Engem ez nem érdekel. Velem magyarul beszélnek, magyarul tanítom olvasni őket, mesélek nekik a kultúránkról, de ennyi. Az apjuk a saját nyelvére tanítja őket, közösen meg angolul beszélünk és a gyerekek is tudnak.

Azt kifejezetten nem szeretném, hogy olyan értelemben "magyarok" legyenek, mint sokan otthon: pesszimista, utálkozó, idegengyűlölő. Azt akarom, hogy tájékozottak, nyitottak, szociálisak legyenek. Nem az a cél, hogy "magyar" gyerekeket neveljek, hanem olyanokat, akik boldogulnak az életben, tökmindegy, milyen identitásúnak tartják magukat ami a nemzetiséget illeti.

Rasszizmus? Kulturált, intelligens emberek között, így a családomban is - ismeretlen fogalom.

Egyértelműen könnyebb amúgy külföldön élni, otthon a férjem gyakran szembesül bunkósággal, problémákkal, még úgy is, hogy elég jól megtanult magyarul a kedvemért. Túl nagy az idegengyűlölet otthon...és a gyerekeimet nem akarnám egy szegényes és utálkozó környezetben nevelni.

Nekem a volt férjem arab. A mai napig keveset tud magyarul, de semmi gond nem volt a két család közt (szerintem ez rugalmasságfüggő). Én is kicsit tanultam csak meg arabul. Munkát is talált itt és az a véleménye, hogy a magyarok barátságosak és elfogadók. Ezt tényleg sokszor tapasztaltuk. Meg volt sok félig arab-magyar, teljesen arab, meg itt felnőtt (szóval sokféle verzió) ismerősünk, barátunk.

Náluk ami valamennyire bonyolította a dolgokat, az az volt h mit együnk (de több ilyen vegyes arab-magyar páros barátunk volt és ez nem mindenkinél jelentett gondot). Szóval főleg arab kajákat csináltam.

+ A gyerekvállalás kérdése: amiben a kapcsolatunk elején egyetértettünk az később komoly nehézséget jelentett (ez sem mindegyik párnál van így, van akik most is nevelgetik a gyerekü/eiket). Szóval ahogy a volt férjem egyre több évet töltött el itt, egyre inkább nehezére esett ltni, h itt a fiatalok mennyire "elkanászodnak" járás, szex, vallásnélküliség terén. A végén oda jutott, hogy ő nem szeretne itt gyereket nevelni, egyrsézt nagyon költséges, másrészt, nem tudná a saját elvei és szabályai szerint ezt megtenni.

Úgyhogy nekem kb. ennyi a tapasztalatom.