Mik azok a dolgok, amelyeket a mostani eszetekkel másképpen csinálnátok, összeköltözés előtt vagy akár után?

Ahogy az első is írja:

Első alkalommal, mikor összeköltöztem egy férfival, én is elkövettem azt a hibát, hogy kiszolgáltam, körbeugráltam, mindent megcsináltam otthon.

Eljutottunk oda, hogy este felkeltett, hogy csináljak neki szörpöt! Aztán mikor nemet mondtam, még ő volt besértődve, hogy már nem törődök vele.

Ezen felbuzdulva más nőnél kereste a törődést, szerinte teljesen jogosan. Én pont vizsgákra készültem, tényleg kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy minden ragyogjon. Aztán iszonyúan összevesztünk azon, hogy két napra főztem, ő meg megszokta, hogy friss kaja van minden nap. Voltam mindenféle lusta di.sznó, csak úriasszony nem. Másnap elköltöztem.

A következő alkalommal nem voltam hajlandó erre. A férfi is tud mosogatni, pakolni, neki is engedelmeskedik a mosógép, stb. Ő is tudott nekem hozni egy kávét, vagy csinálni egy szendvicset, ha már a konyhában jár és csinál magának is.

Ebből a kapcsolatból házasság lett. :)

Sose volt belőle vita vagy konfliktus, hogy megosztjuk a házimunkát.

Nem mennék külön kasszára!

Ahogy az lenni szokott, ilyenkor a pasi jár jól: odaköltözött hozzám, szinte észrevétlen. Előbb csak fogkefe, tusfürdő, aztán pár ruha, végül heti 6 napot nálam alszik, aztán kimondtuk, hogy együtt lakunk.

Ez alatt kialakult a külön kassza intézménye: ő is vett kaját magának, én is magamnak, ruhákat mindenki magának, stb.

És a közösbe annyit adott bele, hogy beszállt a rezsi felébe. Mondván, hogy a lakást eddig is fizettem, nem lett több költségem attól, hogy itt lakik. Nem akartam pénzéhes perszóna lenni, hát végül is igaza van, éljen az emancipáció!

Aztán jöttek a gondok. A nagy felezésben valahogy kimaradtak az ilyenek, mint wc papír, tisztító szerek, stb. Elvégre ezeket úgyis jórészt én használom.

Fizetem a fogamzásgátlómat. Elvégre nekem fontos, hogy ne essek teherbe.

Megcsináltatom a bedöglött hűtőt, elvégre az is az enyém.

Természetesen mosok, főzök, takarítok, mert az női munka.

Aztán jöttek a viták: miért nem megyünk nyaralni Görögbe? Hát azért macikám, mert nekem hó végére egy fillérem nem marad! Ja, hát mert elszórom ilyen sza.rságokra meg piperére (tusfürdő, betét, fogkrém, és egyéb hasztalanságok... ) Megy a kritika, hogy lehetnék csinosabb, elhagytam magam. Azért macikám, mert egy éve egy bugyit nem tudok magamnak megvenni, nem hogy fodrász, konditerem és új ruha.

Aztán elkezdtem matekozni én is, hogy hogy a búsba lehet, hogy ketten tartjuk fent a háztartást, elvileg könnyebbnek kéne lennie. De valahogy sokkal rosszabb életszínvonalon élek, mint mikor egyedül voltam. Miközben szívem szerelme vidáman konstatálja, hogy ő milyen ügyesen spórolt (bezzeg ugye én, akinek nem való pénz a kezébe), már van vagy milla a számláján.

Itt véget is ért az égig érő szerelem, mikor felvetettem, hogy talán mindenbe beleadhatna. Ő aztán nem, mert én le akarom húzni, csak a pénzét akarom, nem is szeretem: mindent a fejemhez vágott, ami hirtelen eszébe jutott.

Ezt a hibát soha többé nem követem el. Akivel összeköltözök, azzal nem lakótárs akarok lenni, hanem élettárs, a szó klasszikus és nemes értelmében, és ebbe beletartozik, hogy közös kasszán vagyunk, és amink van, az a miénk, nem az enyém meg a tiéd.

Hát először is nem költöznék össze :D

De ha már nem tudom ezt a hibát elkerülni, akkor előre letisztáznám a szerepeket, és nagyon következetesen be is vasalnám a páromon, amiben megállapodtunk, vagy ha nem megy, akkor nem halogatnám az elköltözést.

Mert az addig oké, hogy dolgozok, mint egy barom 10-12 órát naponta, hogy legyen elég pénzünk, végülis férfi vagyok, ez a dolgom.

Az is oké, hogy a maradék kevés időmben, amikor épp nem a pénzt keresem, akkor a közös házunkat építem; burkolok, betonozok, csatornát ások, vizet, villanyt szerelek, stb, végülis férfi vagyok, ez is az én dolgom.

Nem panaszkodok ez miatt, nem rinyálok.

Na de azt már nem tűrném el, hogy a csajom csak ül a rohadt internet előtt naphosszat, és annyira nem képes, hogy elém tegyen egy vacsorát, amikor hazaesek este 8kor a munkából.

Azt sem tűrném, hogy szombaton meg vasárnap, amikor reggeltől estig a házon dolgozok, pizzát kell rendelnem, mert arra is lusta, hogy főzzön egy ebédet.

Azt meg pláne nem tűrném, hogy ezek mellett van pofája hozzá, hogy arról rinyáljon, hogy nem töltök vele elég időt, és ő unatkozik, és hogy ez így nem kapcsolat.

Hát a francokat, széthajtom magam, ő nem csinál szinte semmit, és akkor még legyek neki házibohóc is, aki szórakoztatja, csak hogy ne unatkozzon a nagyságos asszony.

Na ilyen többet nem lesz.

#5

És a "csajod" nem dolgozott? Vagy tanult?

Hát kedves 6-os,sajnos ez azert van,mert van az a híres mondás,hogy munkahelyen/kapcsolatban stb ne adj túl sokat csak amennyit muszáj,mert amit es ahogy csinalsz azt az emberek megszokják!Amit meg megszoktak egy idő után elvárják!

Na ilyenkor szoktak csak jönni a gondok!

#7,

nem tanult, hébe-hóba dolgozgatott, de azok is jórészt ilyen részmunkaidős melók voltak, volt, hogy hónapokig nem volt munkája.

nem költöznék össze, sőt, össze se jönnék az adott emberrel!

F