Ti is azt hittétek volna hogy ajándékként szánja?

B.szki, 47%-os, nálad van gond a fejedben rendesen. Most én meg számlázzam ki a páromnak azt az időt, amit pl. a számítógépével pepecselek? Mert neki se türelme, se elég tapasztalata nincs hozzá. Én meg telepítgetem neki félévente az op.rendszereket, meg megoldom, ha bármi problémája akad vele. És a telefonjával szintén, még olykor a tabletjével is ugyanez a helyzet. Házimunkában szintén én vagyok a tapasztaltabb, sok mindent (extrább dolgokat is) gond nélkül megoldok, amit ő nem tud. Rengeteg területen én vagyok a tanultabb, tapasztaltabb, ezt a tudást én mind beleadom a közösbe, sokszor el se kell bizonyos dolgokon gondolkodnia, mert én vágom rá a választ, a megoldást. És vannak dolgok, amikben meg a párom tud többet. És igen, pénzügyileg is ő áll most jobban. Ő ezeket adja a közösbe (többek közt a több pénzt is), én meg a fentebb említetteket. A párkapcsolat nem arról szól, hogy két ember egymás mellett él, hanem arról, hogy beadják a közösbe, amijük van, és együtt hasznosítják. Mert együtt mindketten többre mennek vele. A csóró is eljut nyaralni, igen... De nem ez a lényeg, hanem az, hogy a párjával megy, aki meg elvileg szívesen tölti vele az idejét. És nem csak akkor, ha a másik képes ezt magának megfinanszírozni. Mert ilyen esetben csak azonos anyagi helyzetű emberrel érdemes összeállni, hiszen nem sok közös programjuk lesz különben.

Na, de nem is magyarázom tovább. Ha érted, érted. Ha nem, nem. Én azért mindig is szívesen hívtam meg bárkit (barátok, haverok) erre-arra, ha épp én álltam jobban anyagilag és megtehettem. Egyik se kérte, én ajánlottam fel magamtól. Mert közös időtöltésre vágytunk, és épp olyanra, ami pénzbe került. Miért garasoskodjak, hiszen a kihagyott élményt semmi nem pótolja, a pénz meg pont arra való, hogy elköltsük. És volt olyan időszak is, amikor épp én álltam jobban anyagilag a páromnál. Én nem sajnáltam tőle a pénzemet.

Tudod, aki meg rendben akarja látni a pénzügyeit válás esetén, az kössön házassági szerződést.