Ti főznétek így?

Érdekes, én nő létemre vagyok vele úgy, hogy csak frissen eszem meg a kaját. Nem szeretem a maradékot, otthon nem is főztünk úgy, hogy legyen. (Max ha másnap reggelre marad belőle, de egy-két kivétellel már az is kuka).

Nem gondolnám, hogy ebből világra szóló problémát kéne csinálni. Egyszerűen más mintát hoztatok otthonról. Én belebetegszem abba, hogy maradékkal van tele a lakás, párom meg ahhoz szokott hozzá, hogy az anyja két naponta főz nagy adaggal, ami épp eszébe jut, de utána egy hétig azt eszi mindenki, amit talál a hűtőbe (mármint a maradékokat, a háromféle levest meg négyféle másodikat).

Ennek alapján páromnál elvárás, hogy kinyitja a hűtőt, és legyen főtt kaja. Mert neki ez fontos. Én meg simán elvagyok szendvicsen két napig, ha nincs kedvem főzni, mert minek görnyedjek minden nap a tűzhely előtt.

Beleolvasva a korábbi válaszokba, több alternatívát javasoltak már a fagyasztott kaja kapcsán (én pl azt is utálom, tudom, borzasztó vagyok :D), én simán azt mondanám, hogy tanulj meg kisebb adagokat főzni. Tudod, mennyit eszik párod, tudod, mennyit eszel te, főzz annyit.

És nem kell minden nap háromszor a konyhában görnyedni, egyrészt egy nap egyszer pont elég a főtt kaja, másrészt, ahogy látom, párod is elég önálló lehet, ha nekiáll tojást sütni magának, ergo simán meg lehet beszélni, hogy pl. kétnaponta főzöl csak. Vagy mondjuk, ha tudod, hogy nem éhes a párod, akkor nem főzöcskézel három órát, hanem csak valami egyszerűt. De vacsorára egy rántottát, bundás kenyeret összedobni pl. max negyed óra.