Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Összeköltözés előtt állunk (bővebben lent). Önző lennék?
Párommal több, mint 2 éve távkapcsolatban élünk a suli miatt, általában heti 1 találkánk van. Most végre úgy tűnik, ez megváltozik, és össze tudnánk költözni. Nagyon örültem az egésznek, hiszen már régóta erre vágytam, a gond csak az, hogy amióta elkezdtünk konkrétabban beszélgetni a piszkos anyagiakról, kezd elveszni a lelkesedésem.
Én egyetemre járok, eddig kolis voltam, a szüleim nem tudtak anyagilag támogatni, így diákhitelből tartottam fenn magam. Ez ugyan csak havi 50 ezer, de igyekeztem a lehető legjobban beosztani, a kiadások mellett havonta 10-20 ezreket félre tudtam tenni, így mindig nagyobb kiadásokra (pl első félévben egy számítógép) gyűjtögettem. Most az órarendem lehetővé tette, hogy elmenjek dolgozni, szerencsére fel is vettek, de mivel diákmunka, mondanom sem kell, olyan jól azért ez se fizet. A párom dolgozik, ő teljes munkaidőben, a probléma viszont ott kezdődik, hogy hitelei vannak, és nem kevés... Még régebben vette fel őket, hülye volt, most meg nyögi. Ahogy számolgattuk, kb annyira lenne elég a fizetése, hogy kifizeti minden hónapban a törlesztőrészleteket, tankol, meg max a felét ki tudná fizetni a lakbérnek. A többi pedig, a rezsi, a kaja, meg úgy minden más, teljes egészében maradna rám. Még nem is ez lenne a legnagyobb gond, hanem hogy konkrétan épphogy kijönnénk a pénzünkből. Pedig mikor elmentem dolgozni, már kezdtem megörülni, hogy végre tudnék egy kis pénzt szánni magamra, hiszen otthon mindig nélkülözésben éltünk. Jó lenne venni 1-2 új ruhát, esetleg elmenni fodrászhoz (ahova eddig egyszer sikerült eljutnom életemben), ne adj Isten néha kimozdulni valamerre, elmenni nyaralni esetleg, vagy egy koncertre. De ha összeköltözünk, erre esélyem se lesz, és sajnos még minimum 4 év, mire csökkennének a párom kiadásai. Mikor erről beszélgettünk amúgy, azt kaptam válasznak a páromtól, hogy az együttélés lemondásokkal jár. Én viszont nem tudom, hogy neheztelés nélkül végig tudnám-e ezt csinálni, hogy éveken keresztül konkrétan én tartsam el diákként a dolgozó pasim, emellett pedig egy forintom se maradjon magamra.
Mit gondoltok, mit kéne tennem? Ne foglalkozzak semmivel, csak örüljek hogy akárhogy is, de egy fedél alatt élhetünk? Vagy így inkább ne menjek bele? Önző lennék, hogy ilyeneken gondolkodok? Lehetőleg olyanok válaszát várnám, akiknek már van tapasztalatuk ilyen téren. A normális válaszokat köszi.
30#
:) Őszintén nem értem, mire fel ez a szarkasztikus hangnem. Engem egyébként nem az ő hozzáállása bizonytalanított el, hanem a felismerés, hogy valószínű ilyen mértékű lemondást nem fogok tudni végigcsinálni. Nem 1-2 éve vagyunk együtt, ez az utóbbi 2 év csak az, amit viszonylag messze töltöttünk egymástól, szóval ismerem a párom. Attól, hogy régebben volt 1-1 meggondolatlan döntése, én tudom milyen ember, és ennek ismeretében simán ráfordítanám a diákhitelem a közös életünkre, sőt biztos vagyok benne, hogy fordított esetben ő is ugyanígy tenne.
De mint mondtam, látom én is, hogy ez a jelenlegi elképzelés egyelőre nem elég, és bízok benne, hogy találunk rá megoldást, akár egy másodállással, akár más lehetőséggel.
Nem! Ő vette fel a hiteleket, oldja meg, ami nem azt jelenti, hogy TE fizetsz MINDEN kiadást a DIÁKMUNKÁDBÓL.
Ha annyira szrban VAN, akkor el lehet menni másodállásba.
Egyébként nem érzed, hogy csak kihasznál? Eddig Ő nem fizetett rezsit, meg kaját, CSAK a hitelt? Vagy hogy?! Abból, amit kér tőled, pont ez jön le.
Én csak azt nem értem, hogy eddig hogy élt meg akkor??
Szerintem nem vagy önző, teljesen érthető, hogy szeretnél egy kicsit élni és nem rögtön feláldozni magad amikor még ki sem léptél igazán a nagybetűs életbe. Én biztos nem tenném így tönkre az életem, később mind meg fogjátok bánni hidd el és majd jól egymás szemére vetitek...
Már most azért eléggé túlreagáljátok a dolgokat :) Látom, hogy csak jót akartok, de a néhány részleten kívül, amit leírtam, semmit(!) nem tudtok rólunk, ennek ellenére messzemenő következtetéseket vontok le. Mégis mi alapján?
Persze hogy védem, hiszen ő nincs itt, hogy megvédje magát, ti pedig mint a keselyűk (#32, #34), folyton csak vádaskodtok, meg ítélkeztek felette igazságtalanul, holott csak részinformációitok vannak az egészről. De nyilván ha a ti szerelmetek kerülne nehezebb helyzetbe, vele is ugyanilyen keményen bánnátok, ugye? :)
Talán még emlékeztek, bár már úgy tűnik elfelejtettétek, nekem mindössze annyi volt a kérdésem, hogy önző vagyok-e, amiért ilyenekre igényt tartok. Erre a választ már rég megkaptam. Innentől a többi az én dolgom.
Valamelyik kommentben írtad, hogy mennyire vártad az összeköltözést, és nagyon szeretnétek, és nem tudnál még X évet várni.
Ez alapján én nem gondolkodnék.
Diákhitel+diákmunkával sem keresel keveset magyar viszonylatban, nyilván, ha végzel, akkor ez jóval emelkedni fog. Néhány évet kell csak kibírni így "nélkülözéssel" - ami igazából nem is feltétlen az, hiszen mondtad, hogy a havi megélhetésre jutna, csak félretenni nem tudnátok, illetve luxusra nem jutna.
Átérzem és értem, amit írtál, hogy jó lenne a keresetedből magadra költeni (szerintem hasonló háttérrel rendelkezhetünk, egyetemet én is diákhitellel csináltam végig - a különbség annyi, hogy én diplomásan nem keresek annyit, mint te most... :D), de valahol az is "magadra" költés, hogy teljesül a közös álmotok. Így, hogy néhány éven belül látszik a fény, én gond nélkül bevállalnám.
Itt azt érdemes átgondolni pénzügyi szempontból, hogy a diákmunkád mennyire fix. Mert ha összeköltöztök, és azt bebukod, akkor annyi a lakásnak is. Ezt beleszámoltátok?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!