Egyes nőknek miért ragaszkodnak a kitartott r. anc életmódhoz?

A gyereknevelés és háztartásvezetés is nevezhető munkának, hidd el van ott mit csinálni, és nem kevésbé időigényes meló, mintha bemenne egy munkahelyre.Ráadásul a házvezetést alapvetően a nőtől várják el, még akkor is ha mellette valahol dolgozik és így már azért kemény meló.Aztán persze sír a szája az uraságnak, hogy slampos az asszony, meg nincs kedve őt kényeztetni.Már hogy a fenébe lenne csinos 8-12 óra meló után, mikor hazaér zombiként és még főzhet, meg azért agyerekkel is váltani kellene pár szót legalább..De "nincs rá idő" és itt jön képbe hogy sok a depressziós, neveletlen gyerek.Hát hogyne, mikor anya apa a munkában rohad és a gyerekre már "nincs idő".

Ezért is volt és lenne hasznos a régebbi családi modell, hogy férj dolgozik és eltartja a családot, a nő meg otthon van és összetartja a családot.

Ha csak azt nézed, vegyünk egy példát, hogy a nő reggel 7-től este 6-ig dolgozik, a férfi is hasonlóan, akkor gyakorlatilag csak aludni járnak haza és otthon még vár a nőre a háztartás, így még gyerek nélkül is van éjfélig max 1-2 órájuk, hogy beszégessenek, foglalkozzanak egymással, de ebbe már semmi minőségi nem fog beleférni, ha egyáltalán lesz valami alváson kívül.És itt még nincs is gyerek...Aztán ne csodálkozzanak, ha szétmennek.Másrészt az ország is szar, mert legtöbben csórók és rákényszerülnek erre a vegetációs életre...Például normális országban, ahol normális színvonalon lehet élni egy szakmunkás fizetésből is és tényleg talál munkát aki akar, ott könnyű megcsinálni, hogy a férfi hőbörgés nélkül eltartja a barátnőjét, családját, vagy a nő, ha nagyon unatkozik, elmegy részmunkaidőben dolgozni valamit.

Szerintem egyébként a nagy munkanélküliség is kényszeríti erre a nőket, hogy ilyen kapcsolatba menjenek és a rendkívül lehetetlen, rosszul fizető munkák.Talán most már kezdenek rájönni, hogy mégsem olyan hűdejó az a fene nagy emancipáció!

Hát 3 gyerek mellett már húzós dolgozni még 4 órában is az biztos.Főleg úgy, ha agglomerációban laknak és a városba kell bevinni a gyerekeket,oviba,iskolába,aztán menni a munkahelyre!

Kérdező ne általánosíts. VISZONT, amire pont itt a kérdésben gondolsz, ott szerintem azért MŰKÖDIK,mert mindkét fél úgy gondolta, hogy nem fognak elválni SOHA.

Szóval nem fogják úgy tervezni mindennapjukat, hogy jaj mikor rúg ki a férjem a házából gyerekestől,vagy mikor költözik el és hagy el minket...

Sajnos sok ilyen van,sőt sok olyan van, hogy hiába is dolgozik a nő,attól még olyan kevés a fizetése, hogy egyedül a rezsi negyedét se tudná kifizetni,szóval ígyis úgyis a férje tartja el.

Ha meg valami nagy házban laknak,és van 2 gyerek,mondjuk 10 év alattiak, akkor a házimunka, meg az, hogy mindenkinek mindig legyen tiszta vasalt ruhája,főtt kaja a tűzön, a hűtőben frissen vásárolt ételek,meg miegymás, hát ahhoz is azért kell erő, és nemcsak körömfestés,meg sminkelés :D Természetesen vannak olyanok is, akik 3 gyerek mellett dolgoznak,van idejük műkörmöshöz járni,fodrászhoz,wc-t mindenki után kisikálni,főzni,mosni és még este a férjjel is kettyinteni :))))

Attitűd,körülmények,kapcsolati szint, anyagi szint, nevelés és személyiség kérdése.

Le szeretném szögezni, hogy a fent leírtak alapján nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben a kedves férj is vastagon benne van. Le lehet pontozni nyugodtan... Mármint őszintén, mégis mire számított az "ismerősöd"? De eleve szerintem a gyerekszülés előtt gyerektervezés és egy nagyon komoly átbeszélgetés kéne, hogy legyen mégis mit vár mindkét felnőtt ember ebbe a kapcsolatban miután megszületnek a kicsik.

Szóval igen, mindkét részről illő lett volna előbb gondolkozni, nem "ahogy esik úgy puffan" elv alapján családot játszani... (hogy aztán rájöjjünk, ez nem "játék")

A konkrét kérdésedre nem tudom a választ. Az én ismeretségi körömbe főleg dolgozó nők/ vagy legalábbis dolgozni akaró nők vannak. De úgy gondolom a neveltetés és a gyerekkori életkörülmények fontos szerepet játszanak abban, hogy egy ilyen "kitartott" személyiségű nővé alakuljon az illető. Valamint az intelligencia.

Gondolni (kéne) arra is mi van akkor, ha valami balul sül el és ott maradnunk egyedül. Akkor ki fog nekem segíteni? Szóval semmiképp sem normális dolog egyetlen egy személytől függni egész életünkbe. Szerintem ez lenne a normális.

#14

"Gondolni (kéne) arra is mi van akkor, ha valami balul sül el és ott maradnunk egyedül. Akkor ki fog nekem segíteni?"

Na látod, pont ez a baj a mai világgal. :( Mi értelme van annak, hogy férjhez menjek és gyerekeket szüljek a szeretett férfinak, ha közben azon (kéne) rágnom a körmömet napestig, hogy úristen, mikor fog félrelépni, mikor hagy ott egy jobb nőért?

A házasság életfogytig tartó kötelék. De aki esetleg ebben kevésbé hisz, a gyerek még inkább, hiszen őt nem passzolod le akkor sem, ha az asszonyt megunod.

Ahhoz, hogy hozzákösd az életedet egy másik emberéhez, bíznod kell benne. Ha nem bízol benne, nincs miről beszélni, és értelme sincs a dolognak. De egy olyan házasságban, amit az ember életfogytig tervez, ott viszont benne van, hogy közös az élet, közösek a terhek.

És bizony, ha a férjemnek lenne olyan jövedelme, hogy kényelmesen otthon maradhassak, én is megtenném. Nem azért, mert egy elkényelmesedett luvnya vagyok, hanem mert mindenki sokkal jobban érezné magát, ha ebéddel/vacsorával és ragyogó lakással várhatnám itthon. De mivel itthon élünk, és ő is csak 120ért görnyed napestig, így természetesen én is dolgozom, hogy megéljünk. Cserébe viszont sokszor szalad a lakás, vagy tíz órás műszak után már csak szendvicset vacsizunk, mert a drága párom még ha segít is, a főzésben nem jeleskedik. :) És előre félek, mi lesz, ha még gyerekünk is lesz.

Kedves 16-os! Lehet kicsit drasztikusan/rosszul fogalmaztam. Kicsit fáradtan írtam a válaszomat. Nem azon kell nyilván aggódni rágódni folyamatosan, hogy egyedül maradunk esetleg, de véleményem szerint mindenképp fontos néminemű önállóság egy házasságon belül (is). (Én olyan családból jövök, ahol édesanyám egész életében apukámtól függött és az ő példájukat látva nekem nem jön be ez az életforma.)

De ha nem is ez, legalábbis egy felelősségteljesebb gyerekvállalás, és előre tervezés. A fenti konkrét, némileg árnyalt példára pedig kiemelten vonatkozik. (Mindez csupán az én magánvéleményem, és mindezt úgy mondom, hogy én még nem tervezek gyereket. :))

Persze az is igaz, hogy ha valaki megteheti és van hozzá kedve, valamint mindkét fél megbeszéli és beleegyezik, nyilván kedvezőbb, ha az egyik él otthon marad és a háztartást vezeti. Nekem nincs ezzel sem problémám. Csak mindent meg kell beszélni, hogy később ne legyen belőle elégedetlenség, mint ahogy a kérdező szavaiból süt. :)

Na akkor aztan velem vegkeppen nem vagy elegedett;-)))

en gyereket se szultem es eltartatom magam mert modom van ra, es mert a ferjem el tud es el is akar tartani. Mivel nem otthon elek az itteni torvenyek szerint nyugdijam akkor is lesz ha egyetlen napot se dolgoztam eletemben. a kerdesedre valaszolva meg azert mert NEKEM IGY JO ES MERT A FERJEMNEK IS IGY JO ES MERT MEGTEHETEM.

mit szolsz a valaszomhoz?