Egyes nőknek miért ragaszkodnak a kitartott r. anc életmódhoz?

Mert konnyebb ezeknek otthon vakarni a segguket mint, hogy el menjen akar napi CSAK 4orat dolgozni.. En ezert hagytam el az ex baratom mert nalunk veszekedes volt mert en dolgozni mentem es nem otthon ultem.. Csak kedves ex baratom nem ertette meg hogy meg ha o jol is keres ra vagyok utalva es ez Nagyon rossz erzes lenne bekem.. Ugy ismert hogy dolgozom folytatni is fogom... Az ilyen no aki meg n akar elmenni dolgozni keruljon is utcara.. Csak akkor nezze meg magat amikor a gyerekeinek nem tud enni adni, na akkor mennyire lesz neki budos a munka.. Ostoba Nők vannak sajnos.

21N

Azért nem egyszerû gyereket nevelni meg vezetni a háztartást. Én most két hétre belekóstolhattam és nem volt ám egy könnyû pite.

Vannak nõk akiknek büdös a munka vagy túlteng bennük a fészeképítési ösztön. Azért szerintem egy igazi férfi nem hagyja el a családját mert a felesége nem dolgozik... Most leleszek pontozva de szerintem igenis a nõ elsõdleges feladta az otthon megteremtése és a gyerekek nevelése csak utánna jön a munka. Ha valaki nem tudja a kettõt együtt csinálni ne csinálja mert elcseszi a házasságát a gyerekeit és a munkájában sem lesz kiemelkedõ.

Félreértés ne essék, nem undorodom a munkától. Én egyszerre akarok majd gyerekeket meg dolgozni mert tudom, hogy elbírok mindkét dologgal. Viszont akkor Se azt látom megoldásnak, hogy elhagyják a családjuk azért mert már nem tetszik a kezdetleges felállás fõleg nem úgy, hogy van két gyerek...

"Azért szerintem egy igazi férfi nem hagyja el a családját mert a felesége nem dolgozik"

Már ne haragudj, de ez nem így működik. Az, hogy a gyerekeit eltartja, természetes, kötelessége, ahogy az anyukának is az LENNE.

De az nem kötelessége a férjnek, hogy a lusta feleségét is eltartsa, mert így kb olyan, mintha mondjuk 2 gyerek mellé a felesége lenne a 3. gyereke, akit el kell tartania. Érdekes, mert ha a férj eltartja a feleségét is, akkor is megkapja, hogy milyen papucs a férfi, hogy képes eltartani egy dolgozni nem akaró ingyenélőt.

Tény, hogy a gyereknevelés, és a háztartás vezetése egyáltalán nem egyszerű feladat, de ez egyrészt nem zárja ki, hogy ketten végezzék a dolgot, másrészt nem zárja ki, hogy a feleség ne dolgozzon.

Ismerek ilyen nőt. Neki csak 1 gyereke van, de mindig azzal takarózott, hogy azért nem dolgozik, mert a gyerek így-úgy-amúgy. Szegény férje nem tehetett mást (mert ugye a gyerekét nem akarta cserbenhagyni), mint túlórázott, többet dolgozott. A feleség meg megunta a banánt otthon és félrelépett, mondván a férje nem foglalkozik már annyit vele. Érted...nem ment el dolgozni, kihasználta a férjét, és még ő lépett félre, a férfit állítva be ezzel gonosz nemtörődöm apukának.

Persze ez is egy szélsőséges eset, de sajnos van ilyen.

Manapság már nem olyan kor van, ahol a férfinek a kötelessége eltartani az egész családot, sőt, ha valaki nem keres kiemelkedően jól, akkor nem is tud egyedül eltartani egy családot. Az a nő meg, akinek nem derogál otthon mereszteni a popóját a pasija pénzén, meg megérdemli, ha az utcára kerül. Normális férfi nem tűri a kihasználást, és az élősködést.

Sok nő azt hiszi h ilyen esetben a szépsége és/vagy a közös gyerek örökre hozzáláncolja a perselyt.

Halkan jegyzem meg az ismerősöd esetében h ott sztem azért a férfi is hibás, hisz gondolom nem hatott neki az újdonság erejével, h a hölgyike nem akar dolgozni. Namost egy olyan embernek - akivel alapvető dolgokban ennyire nem egyezünk és nem h csak zavar, de egyenesen idegesít -, olyannak nem csinálok férfiként két gyereket. Nyilván nem ismerem a teljes sztorit, de az általad leírtak alapján így gondolom.

A kérdésedre pedig; ma a munka egy eszköz sokaknak a pénzhez, ami szintén egy eszköz, h tárgyakat vehessünk rajta, amiknek javarészt szintén semmi értelme;tudnánk nélkülük élni. Illetve a másik ok sztem ami ma Magyarországon elveszi az emberek kedvét a munkához, h 10 órákat keccsölnek vmi szar helyen amit utálnak, jó esetben azért h fizessék egy olyan lakás rezsijét es törlesztőjét ami kb 10 év múlva lesz az övék

engem lányként az általad felvázolt életnek a gondolata is nyomaszt, soha nem mennék bele ilyenbe. szörnyű érzés lenne 1, semmi hasznosat nem csinálni, csak tengeni-lengeni otthon keretek nélkül (lásd munka), 2, nem bírnám a kiszolgáltatottságot. arról nem is beszélve, hogy az otthonüléstől bekattannék, és így hogy nem építem a karrieremet, nem foglalkozom egy olyan szakmával, ami érdekel nagyon unalmasnak érezném az életemet, idővel szerintem nem is tudnék miről beszélgetni a párommal.

23l

Azért a linkelt kérdés nem éppen egy kitartott libáról árulkodik. A kommentjeiből kitűnik, hogy ők bizony megbeszélték a férjével, hogy a gyermeknevelésre és a háztartásra koncentrál inkább.

(Természetesen vannak olyanok is, mint amit te mondasz, de most egyelőre maradok a fenti példánál.)

Jelen esetben egy boldog családról van szó a klasszikus múlt századi feloszlásban, apuka eltartja a családot, anyuka pedig óvja a tűzhely melegét. Nálunk is volt ilyen családon belül, erre hivatalos elnevezés is van, főállású anyaságnak nevezik.

Apuka valószínűleg keres eleget, hogy eltartsa a családot. Mivel pedig anyuka szereti aput és a gyerekeket, valószínűleg eszébe sem jut azon gondolkodni, hogy neki egyszer egyedül, tartalék nélkül kéne talpon állnia. Mert számára elképzelhetetlen ez a legrosszabb lehetőség.

Persze ott a másik fele, amit itt valamelyik példában is említettek felettem, hogy ez mondjuk nem működhetne úgy, hogy apuka nem keres eleget... és normális nő pedig inkább azt mondaná, hogy az X-edik plusz munka helyett inkább ő maga is dolgozik, csak ne apunak kelljen.

És persze megint ott van az a példa, hogy mondjuk apu közli, hogy nem tud/akar egyedüli kereső lenni, mert bizony ez esetben is illik mindkét félnek dolgozni. Ha ilyen esetben anyuka nem akar, akkor már illik az eltartott ribi kategóriába. (Igen, ilyen ismerősöm is van, ahol az egy gyerekes anyuka közölte, hogy nem hülye ő, hogy dolgozni menjen...)

Viszont általánosságban azt mondom, a gyerekek szempontjából is nagyon jó egy otthon ülő anyuka. Húgomék anyja ilyen (elvált szülők, második család), és én piszkosul irigyeltem őket egész életemben, mert ebéd után mentek haza a suliból, ebéd várta őket az asztalon, délután anyuka segített a tanulásban, meg közös filmezés, satöbbi... Persze, csak míg be nem töltötték a 14-et.

Míg én, dolgozó anyuka gyerekeként este hatig (vagy az iskola zárásáig) ültem a napköziben, mert nem tudtak értem jönni, mikor meg 9 évesen elkezdtem egyedül hazajárni, utána meg még annyira se engedték el a szülőket munkából, estig egyedül voltam... Remélem, érzed a különbséget.