A barátnőmnek túl nagy szabadságvágya van. Hogyan adhatom meg neki ezt anélkül, hogy úgymond "papuccsá" váljak?

A nők többségében rejtőzik ez a mentalitás amit írtál, csak vagy előbújik belőlük vagy nem. Például Volt egy barátnőm kb két évig, amelyik a fenti jelenségekhez hasonlót másfél év után kezdett mutatni, de a végén legalább korrekt volt és megmondta hogy többet akar egy kapcsolattól, szabadságvágyat meg pláne, bár szerintem maga se tudta hogy papucsot akar maga mellé vagy alfahímet. Szakítottunk és barátok maradtunk. A következő barátnőmmel annyira jól alakultak a dolgok hogy pár év után össze is házasodtunk, de nemsokára elkezdődött részéről a féltékenykedés, az örökös követelőzés és papuccsá nevelés. Közben született egy gyerek, de még rosszabb lett a helyzet. Már nem bírtam, beadtam a válókeresetet és csodák csodája ettől észhez tért, nem váltunk el. Azóta is együtt vagyunk és a gyerek is veszekedésmentes környezetben nevelkedik.

Szumma szummárum nincs tuti recept, de ha amiatt nem aggódsz hogy dugómatrac nélkül maradsz akkor inkább kezdd el kimutatni a fogad fehérjét, különben már késő lehet és egyszer arra ébredsz hogy visszafordithatatlanul papucs lettél, ő pedig visszaélve a szabadsággal elkezd félredugni, amint egy olyan helyzet adódik, amikor azt diszkréten megteheti.

Hát ha tényleg ilyen a nőd, akkor tényleg szakíts vele, találja meg azt a párt a nő, amelyiknek ez nem jelent problémát... Neked probléma és sok más pasinak is az lenne ez biztos!

Te meg találj olyat nőt, aki miatt nem kell gyakorikérdéseken hasonlóakat kérdezned és boldog vagy úgy, hogy nem kell a fentieken morfondíroznod! ;)

A csaj szimplán csicskáztat. Ennek jó vége nem lesz, csak rossz. Jó vége csak egyféleképpen lesz, ha a kiengeded őt a kapcsolatból. Ne is küldd el, menjen ő magától. A gyanúm az, hogy ő nem is megfontolt aljas taktikából csicskáztat, vagyis nem akar ő belőled papucsot csinálni, hanem a gyanúm szerint nincs helyes fogalma az alkalmazkodásról, az egyenrangúságról, a kölcsönös áldozatvállalásról. A más szemében a szálkát, a sajátjában a gerendát sem klasszikus esete. Szomorú, ha ez valakinél tudatos (az ilyen embert hívják aljas kétszínű stb...nek) de az sem sokkal vidítóbb, ha valakinél (mint vélhetően a párodnál) ez az egyensúlyvesztés az alaptermészetének, a személyiségének a tudattalan részévé vált. Sajnos ezt ő így érzi egyensúlyban lévőnek, nálad pedig más lenne az egyensúlyi helyzet. Egyikőtök sem fog tudni alapvetően megváltozni, mindkettőtök személyisége csorbulni fog az idők során.

Ne veszítsd el őt, tartsd meg barátodnak, de adj neki 100% szabadságot :) és olyan párt keress, akivel egyensúlyban vagy