A barátnőmnek túl nagy szabadságvágya van. Hogyan adhatom meg neki ezt anélkül, hogy úgymond "papuccsá" váljak?

Ilyesmi pl, hogy szerintem túl mereven áll ahhoz, hogy -

- neki mikor van kedve, hogy megfogjam a kezét, megcsókoljam, megöleljem. Teljesen azt szeretné, hogy ezt Ő irányítsa, véletlenül se attól függjön, hogy mondjuk nem-e vágyok arra, hogy megöleljem séta közben, mert hogy Ő most "keresi magát", és most kicsit így lezserebbül szeretne sétálni.

- vagy ő szeretné teljesen egy búcsúzás koreográfiáját "levezényelni", ha nem úgy néz ki, ahogy ő elképzeli, akkor az frusztrálja látszólag. Pl ha túl "odakészülök", hogy ő most megy munkába, és nem akarok lemaradni Róla. De ha félvállról veszem, akkor meg abba köt bele, hogy nem figyelek rá.

- Régebb, hogy kedveskedjek előszedtem a reggelihez a kajákat, míg ő felkelt, mert az volt a baja, hogy nem vagyok figyelmes, most utóbb meg lecseszett, hogy ő azt szeretné, hogy ezt együtt csináljuk, és nem tudja, miért nem beszéljük meg az ilyent.

- Vagy szeretne sokat találkozni velem, de ha valami közbejön, mert dolgom van, akkor orrol rám, hogy én nem vagyok képes vele tölteni időt (mondjuk ez jelentősen enyhült az utóbbi időben)

- Ha mondjuk szüleimmel terveztünk valami programot, mondjuk vm ünnep alkalmával, és ugyanakkor Náluk is lenne valami családi, (rég együtt vagyunk, együtt élünk, mint egyetemisták, de még nem vagyunk házasok, és elvileg még családjainkkal élünk, még ha legtöbbet együtt is vagyunk) akkor döntsem el, hogy mit akarok, de persze ha ritkán látott szüleimmel szeretnék lenni, akkor anyámasszony katonája vagyok, és nem fontos nekem a mi kapcsolatunk.

- vagy a legmeredekebb: hogy nekem kevés az időm a munkám miatt, neki márpedig szüksége van arra, hogy kimenjen néha ide-oda, kávézni pl - akár mással is...

- vagy az ágyban is megvan, hogy Ő hogyan szereti, s aztán ha muszáj, akkor kicsit arra is figyelünk, hogy én mit szeretnék, és akkor most jó fej. De kicsit az a hangulat van, hogy "ha meg akarsz dugni, akkor dolgozz meg érte".

Persze ezek most lehet, kicsit sarkítva, szubjektíven, és kiragadva meredeknek tűnhetnek, biztos belevittem a saját indulatomat, de tény, hogy az élet apró dolgait is mind, mind Ő szeretné lekoreografálni, miközben az együttműködésről, és a mindkét fél érdekének érvényesítéséről beszél. Kicsit lehet, hogy el lett kényeztetve, de régebb nem volt ennyire ilyen, és úgy látom, hogy most van az az életszakasza, amikor meg kell fogalmazódjon benne a "szabadság" fogalmának helyes értelmezése, ahogy valaki fogalmazott volt... (vagy csak nem szeret...) Nekem is viszonylag nagy szabadságigényem van, de asszem, én kicsit ezt a hozzáállást már túlhaladtam úgy 10+ éves koromban...

Alapjáraton amúgy nagyon jól kijövünk, kiegészítjük egymást, és sok közös van bennünk, nagyjából hasonlóan állunk a dolgokhoz - néhányat kivéve.... És itt jön be ez az érdekes hozzáállás.