Veszekedések,drámák nélkül sivár lenne az élet?

Hát nekem rohadtul nem hiányzik a veszekedés. Négy éve vagyunk együtt a férjemmel, talán két esetet tudnék veszekedésnek nevezni. Szerencsére nincs szükségünk a cirkuszolásra ahhoz, hogy izgalmas legyen az életünk.

Az első férjemmel egy életre eleget veszekedtem, bár az utolsó három évben már inkább csak ráhagytam a dolgokat, annyira untam már, hogy a legártatlanabb dolgokból is képes veszekedést kirobbantani.

A mostani férjemmel meg, ha valakinek valami nem oké, azt meg tudjuk beszélni normálisan, és egyikünk sem veszi személyes sértésnek, ha a másik szóvá teszi, ha valami éppen nem tetszik.

Ennek semmi köze ahhoz, hogy mekkora a szerelem, egyszerűen csak egyikünk sem élvezi a veszekedést, és szerencsére van ennél sokkal jobb időtöltésünk is.

Nem kellenek. Kimerítő, fárasztó, semmi értelme, és sehová nem vezet, csak egymás megutálásához.

Más egy vita, ahol érvek mennek, és egyik-másik enged, ez teljesen oké, meg más, amikor kiabálás, tányérdobálás, veszekedés a semmin, esetleg egymás szidalmazása.

Utóbbi 0%-ban fér bele bármilyen kapcsolatba.