2-3 hétig bírjuk ki veszekedés nélkül de utána robbanásszerűen kibukik belőlem az elmúlt időszak minden dolga . Miért?

Kitalálom. Náluk laktok, és nincs hova menned.

Az még oké, hogy egy debillel élsz, de ne szülj neki, mert a gyerekek tönkremennek.

Nem tökéletes az én házasságom sem (tökéletes nem létezik), de nincsenek olyan jellegű problémáink, mint ami nektek. Ennél sokkal komolyabb gondunk van - pl hogy beteg vagyok tavasz óta és az állapotom hullámzik. Megint kezdek rosszabbul lenni sajnos. Nálunk én nem vagyok házicseléd. Valamelyik nap annyira rosszul éreztem magamat egy nehéz vizsgálat után, hogy miután haza értünk mindent a férjem csinált meg egy szó nélkül - rendezte a 2 éves gyereket, rendet rakott stb. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy feküdjek. És csak annyit mondtam, hogy nagyon nem érzem magamat jól. De ha nekem kellene folyamatosan szólni emellett, hogy Pista a xaros alsónadrágot tedd a szennyeskosárba, a koszos poharat a mosogatógépbe meg ilyenek az engem is idegesítene, de nem költöztem volna vele össze sem, nemhogy házasságot tervezni. Ő kupis, te nem. Nem illetek össze. Nem tudod megváltoztatni, ő ilyen. Vagy elfogadod vagy szakítasz vele. Harmadik opció nincs. Ha maradni akarsz, akkor szerintem egy szót se szólj.