Ha veszekedésnél annyira berágok a férfira, akivel 2 éve együtt élek,hogy sokszor a legrosszabbat kívánom neki,akkor soha nem is szerettem,és itt az ideje szakítani?

Mióta vele vagyok, úgy érzem, szabályosan egy mocskos szörnyeteg lett belőlem. Mintha nem is lennék önmagam. Annyira fel tud sokszor dühíteni,hogy jön a dobálózás, az ordítás, minden..Nem tudom egyszerűen magam fékezni,mert olyankor még a jelenléte is idegesít..és amikor valótlan,sőt alaptalan dolgokat kiabál vissza az embernek...Huhh.. Egyszerűen nem akarja beismerni,hogy egy nőnek nem az a dolga,hogy őt szolgálgassa,és mindent lenyeljen neki, mert ő az xy cuki gyerek.. Csak addig örül annak,hogy vagyok,amíg nincs komolyabb vita,vagy veszekedés, esetleg nem vetem a szemére a hiányosságait minden téren amikor már annyira felmegy bennem a rugó...Otthon azelőtt soha nem voltam ilyen, sőt megkockáztatom,ideges is nagyon-nagyon ritkán voltam, itt meg amióta vele vagyok mintha állandó láva fortyogna bennem,és a legkisebb dolognál is pakolódik rám a düh,és a harag szikrája..Hagyjam inkább az egészet? Nem sok kedvem van így élni valaki mellett,hogy folyton idegesnek kell lennem,mert a magától éltetődő dolgokat sem csinálja meg,és boldog sem vagyok mellette,mert férfinak sem érzem..