Létezhet hosszútávú, kiegyensúlyozott párkapcsolat csak a szeretetre, kölcsönös elfogadásra és tiszteletre alapozva, szerelem nélkül? 40/F

A szerelem nem definiálható pontosan, hisz ha jobban belegondoltok, ez az érzés is szeretet, persze ragozhatjuk, hogy miért alakul ki, hogyan maradhat fent, a kezdeti lángolás átalakul, stb. Tulajdonképpen a szerelem a társunk iránti érzések összegző szava. Hisz az szüleid is szereted, de ez másféle szeretet. Vagy amit a gyermeked iránt érzel, az is másfajta érzés. Szóval én ezért gondolom, hogy a szerelem szóban benne van minden, amit csakis a társad iránt érezhetsz. Egy nagyon mély és komplex érzés!

11-es, akkor legyen annyira komplex, hogy a szerelmem iránt egyúttal úgy is érezhetek, mintha a gyerekem, és egyben úgy is, mintha a szülőm lenne. Minden egyben érzés. Hiszen szeretnék bújni hozzá, mintha én lennék a kicsi, gyámoltalan, de ezt viszonoznám is, ha neki erre lenne szüksége. Tiszta elfogadás, és tisztelet.

A szerelem lenne édes kevés...

13-nak igaza van, a szerelem önmagában kevés hosszútávon a boldogsághoz, aki ezt nem tudja 40 évesen, kicsit éretlennek gondolom.

Jobb helyeken a szerelem alapfeltétele egy párkapcsolatnak.

Ha ezt a kérdést feltetted, valószínű, hogy a szerelem érzése csökkent benned. Jól sejtem? Most pedig kétségbeestél, hogy dobbants-e? Vagy mi a gond? Együttéltek már? Mert ezt a kategóriát választottad. Mióta vagytok együtt?

Negyvenesként az ember már racionálisabban választ párt. Jobb az élet vele, mint nélküle? Vannak közös célok, hasonló az értékrendetek és a hobbiaitok? Megértitek egymást és az ágyban is jó? Ha igen a válasz én nem agyalnám túl a dolgot.