Létezhet hosszútávú, kiegyensúlyozott párkapcsolat csak a szeretetre, kölcsönös elfogadásra és tiszteletre alapozva, szerelem nélkül? 40/F

Ha az elején sem volt szerelem, akkor nem hiszem. Ha pedig volt, akkor idővel ebbe az irányba megy minden kapcsolat, szóval igen.

Természetesen. Nem minden a szerelem, viszont ha valami miatt nem egyeznek meg, vagy szerelembe esik az egyik akkor oda a kapcsolat.

Azért itt felmerül, hogy mégis hogyan definiáljuk a szerelmet...

Egy párkapcsolat pontosan ezekre épülve működhet igazán jól, de egy kapcsolatért mindig dolgozni kell, nem úgy van ám, hogy mindig minden tökéletes és hullámvölgy mentes egy életen át.

Nézd meg, mi lesz a "nagy szerelmen" alapuló kapcsolatok többségével! Amúgy mi is a szerelem? Egy hormon vezérelt állapot, ami előbb-utóbb végget ér és jön a pofára esés! Szóval, persze, hogy működhet! Sőt, így működik csak igazán jól! 40 éves korára már felébred a többség az álomvilágból, hogy keresse a rózsaszín ködös, nagy szerelmet!

Ha kompatibilisek vagytok, jól megértitek egymást, jó a társasága és még a szex is és a kommunikáció is rendben, igen!

A szerelem függés, a szeretet összetartozás, legalábbis a mostani eszemmel ezt vallom. Ha van közös cél, jövőkép, harmónia, tök jól működhet!

Ha én valakinek a társaságát annyira kedvelem, hogy párkapcsolat lesz belőle, nem tudom elképzelni, hogy ne lennék szerelmes belé.