Hogy lehet az, hogy sokkal magabiztosabbnak és lelkileg kiegyensúlyozottabbnak érzem magam, amikor mellettem van a párom?

2-est nagyon támogatom, tényleg ritka az ilyen, különösen fontos, hogy szeresd mindig tiszta szívvel a másikat és ez valóban ritka manapság már, ugyanakkor fontos egy önismereti munkával akár vegiggondolnod, miért ad magabiztoságot neked ez a társ? Netán belőled hiányzik valami, és ezt látod benne? Sok kérdés megfogalmazódhat ilyenkor, szóval elsősorban kicsit nézz magadba ezen a téren és próbáld kideríteni miért van ez, illetve ha úgy érzed, függsz a másiktól, akkor pedig érdemes kideríteni, mi állhat ennek hátterében. Emögött is több dolog állhat, lehet önbizalomhiány, önértékelési probléma, vagy kötődési sebek, traumák,stb.

A legrövidebb válasz a kémia...

Tanulj tőle magabiztosságot, és egy idő után önállóan is menni fog.

Én nem idealizálnám ezt, hogy így szerelem, meg úgy romantika. Annak intő jelnek kell lennie eleve, hogy az önbizalmad hullámzik és külső körülményektől függ. Az önbizalom nem ilyen. Az vagy van - hozva a gyerekkorodból, vagy nincs. Külső körülmények nagyon kis amplitúdóval és rövid frekvencián (rövid ideig) tudják kimozdítani. Úgyhogy ezzel mindenképpen megérné foglalkoznod (önismeret, pszichoterápia). Főleg azért is, mert ha egy embert a másik azzal terhel meg, hogy "csak veled vagyok önmagam" vagy nélküled egy roncs vagyok, meg ilyenek, az a kapcsolat rovására fog menni. Tartós kapcsolatok egészben lévő emberek között köttetnek, ha a valaki csak egy pótszerrel, egy másik emberrel válik "egésszé", az súlyos egyensúlyvesztés a kapcsolatban és ilyenkor természetes, hogy az ezzel megterhelt másik fél ki fog lépni a kapcsolatból és keresni fog egy egyensúlyban lévő partnert/kapcsolatot.