Aki sokáig egyedül élt, annak nem nehéz megszokni valaki mást?

Én is így vagyok vele. Jó lenne valami kapcsolat, de elköteleződni nem akarok, mert csak idegesít a sok megkötés.

Anyukád meg önzőségből mondja, tégy úgy, ahogy te jónak látod, ne mások véleménye szerint.

A nem azt csinálsz amit akarsz része akkor sem megy, ha lakótársaid vannak, vagy ha otthon laksz és ritka keveseknek adatik meg azon luxus, hogy totál egyedül éljenek, ez ilyen... Én nőként élek egyedül, néha lakótárssal, mert sajnos keveset keresek, hiába a saját lakás amit örököltem. Most egyedül vagyok, mert meguntam, hogy más nőkkel lakjak. Nekem van egy kapcsolatom, de látod fel sem merült a páromban, hogy egyáltalán bemutasson otthon, nem hogy más, szóba se hozza. Ezt csak azért mondom neked, mert lehet ragaszkodni az egyedülléthez fiatalon, csak szakítás lesz a vége, mert én nem akarok benne maradni ebben a langyos pocsolyában ami nem visz sehova.

Hidd el, akit igazán szeretsz, közösek álmaitok, céljaitok, azzal olyan kéne legyen együttélni, mint levegőt venni. Plusz ha nem megy, akkor még mindig szakítani lehet, de a puding próbája az evés, együttélés nélkül házasság, ilyesmi szóba se szabad jöjjön... Nálunk is ezen megy el, hogy ja, örül az ember, ha van kapcsolata, de lehet az egyik házasodni akar, a másik meg csak elvan (mint párom), ilyenkor ezt meg kell beszélni és ha Bélával nem ugyanazt akarjuk akkor el kell válni.

Szóval próbálkozz, de légy őszinte hogy ilyen komoly dolgokban nem gondolkozol, mert nekem elment 10 hónapnyi energiám és időm, amit nem kapok vissza. 28/N

2# "Hidd el, akit igazán szeretsz, közösek álmaitok, céljaitok, azzal olyan kéne legyen együttélni, mint levegőt venni."

Sajnos nekem ez egy régóta ismeretlen érzés. (1-es voltam...)

6# Ez így van. Sajnos én csapongok a két véglet között.

7# Nekem is több szabadságra van szükségem, de arra is, hogy oda legyünk egymásért.