Mennyi idő megszokni, hogy egyedül vagyok?

7 évig voltunk együtt, már együtt éltünk.

Ő lakott nálam, így ő költözött el.

Borzasztóan rossz itthon lenni, szabályosan rosszul érzem magam, mert nem is a szép emlékek jutnak eszembe, hanem az elmúlt néhány hónap szörnyűségei, hogy szenvedtem már mellette, ő meg tűrte, hitegetett.

Minden éjjel felriadok, hátha csak egy álom és itt fekszik mellettem, de nem így van.

Nagyon nyomasztó ez az érzés, mert én nagyon szerettem és még szeretem is, pedig nem érdemelte meg.

Már odáig az elmúlt hónapokban is sajnos eljutottam, hogy ennek el fog jönni az ideje, éreztem, elkezdtem érzelmileg leválni, mert tudtam, hogy ez részéről már nem őszinte, mégis hagyta, hogy sírjak, hagyta, hogy teperjek, igyekezzek, hogy bízzak, hogy kitegyem a szívem.

És itthon folyamatosan ez a nyomasztó érzés van rajtam, megmagyarázhatatlan, még nem éreztem ilyet. Csak az elmúlt időszak jut eszembe.

Ráadásul minimum ugye este 8-tól itthon kell lenni, szóval minden egyes nap van minimum 2-3 óra, míg el nem alszom, amikor ez az érzés gyötör. Filmezni nem akarok, mert csak együtt filmeztünk, egyedül sosem voltam filmezős. Arról is csak az jutna eszembe, hogy nincs már itt mellettem, nem tudok hozzá bújni.

Azt tudom, hogy még sokáig fog tartani a gyász folyamata, de ez az érzés mikor fog enyhülni?

Valószínűleg én is elköltözöm 1-2 hónapon belül, akkor jobb lesz?

Nem tudom, mivel enyhíthetném ezt az érzést.

Főzni sincs kedvem, mióta elment alig eszem, semmi értelme nem lenne. Miatta szívesen főztem, szerettem gondoskodni a másikról, de mostmár ez sem motivál.

Jön a karácsony is, és itt leszek esténként magányosan, hosszú évek után először.

Valakinek valami tippje? :(