Működőképes az a kapcsolat, ahol 50-50%-ban fizettek mindent?

20.

Nem kötelező a pulya vállalása.

"Már azzal indult, hogy lakjunk nálam, hogy ő szabadon fektethesse be a lakása árát, amin persze nem merült fel az osztozkodás"

Na én itt mondtam volna nemet.

Pár dolgot megjegyeznék ezen dologgal kapcsolatban.

- Az, hogy a terheket felesben fizetitek, az nem tiltja meg sem az ajándékokat, sem azt, hogy valahová elhívjanak. Nyilván ebben is meg lehet egyezni, de önmagában a feles kassza nem zárja ki ezen dolgokat.

- Az, hogy a felmerülő költségeket felezitek, még nem tiltja meg azt, hogy a saját pénzetekből bármit megvegyetek. Legyen az akár valami teljesen saját célú dolog, vagy akár valami ajándék.

- Ha már fele-fele, akkor mondjuk olyan dolgokat is felesben kéne megoldani, mint mondjuk a lakhatás, és annak járulékos kötlségei.

- Igen, az is jogos észrevétel, hogy ha ennyire fillér**szó módon állnak hozzá mindenhez, mondván felezzünk mindent, akkor a bevételekre ez miért is nem vonatkozik? (Bár én azt mondom, hogy ugyanúgy semmi közünk egymás bevételeihez, mint ahhoz sem, hogy a saját pénzéből a másik mennyit, és mire költ. Viszont ha már egyik irányban kisarkítjuk a dolgokat, akkor a másik irányban miért nem? A válasz persze nyilvánvaló.)

- Ha mondjuk közös kasszán lennétek, az azért árnyalná némileg a helyzetet, de szerintem eleve hülyeség egy sima kapcsolatban közös kassza (még házasságban sem mindig működik, illetve ha működik, akkor sem ilyen mereven).

- Az egyenrangúságnak semmi köze a költségek megosztásához.

- Az, hogy valaki egy nyamvadt autókázás után is már tartja a markát a benzinköltségért, az egyszerűen egy szánalmas sóher.

- Illetve: az 50:50 nem is mindig igazságos.

Nálunk ez úgy megy, hogy a közös kiadásokat nagyjából keresetarányosan fizetjük, persze, ezt sem úgy kell elképzelni, hogy akkor most egy Excel-táblában kiszámoljuk három tizedesjegy pontossággal, hogy melyikőnkre mekkora hányad esik, hanem jóval spontánabb és rugalmasabb módon. És nem csinálunk abból problémát, ha nem jön ki forintra pontosan az arány, meg tök természetes, hogy szükség esetén kisegítjük egymást. A figyelmesség meg teljesen alap. Annak, hogy én adok neki valami ajándékot - ami egyébként nem kötelező, hogy költekezésből származzon -, semmi köze ahhoz, hogy a közös kiadásainkat hogy fizetjük. Meghíváskor pedig a meghívó fél fizet. Bár őszinte leszek: volt már rá példa, hogy barátnőm hívott meg engem, és én erősködtem, hogy én fizessek a végén, már csak azért is, mert tudom, hogy nekem anyagilag nagyobb mozgásterem volt. Meg természetesen szó sincs olyanról, hogy lépten-nyomon minden apróságot kiszámlázzunk egymásnak. Társak vagyunk, egymás szerelmei, és nem valami gazdasági társaság...

Bocsi, de én azt mondom, hogy neked egész egyszerűen sikerült töketlen sóher idiótákat kifognod, te pedig elfogadtad, hogy ez így jó. Nem a pénz a probléma a kapcsolataidban, hanem ezek a nyámnyila fillér**szó idióták.

Nekem ilyen nem kellene.

Eleve az hogy felezgetni akar azt jelenti hogy mint nő nem érdeklem nem vagyok fontos neki nem szeret stb.

De azért volt akivel idáig sem jutottam el, semmire nem hívott meg, hozzám jött enni meg szexelni. Aztán felszállt a rózsaszín köd és kiábrándultam végre.

Azóta rájöttem hogy sokkal okosabb ha olyannal vagyok aki engem szeret mert tényleg nem szroskodik semmin. Ez azért nem mindegy.