Szólnia kellett volna?

10 eve élünk együtt a férjemmel.

Mindig szólunk Ha jön valaki, vagy megyünk valahova. Legfőképp azóta mióta egyszer egyszal nuniba voltam itthon, és atjott a kollégája 🤣

De ha esetleg a másikunk dolgozik, és nem tudjuk felvenni akkor írunk egy SMS-t Whatsapp, messenger hogy itt és ott vagyok XY-nal. Nem a kontroll miatt, hanem tiszteletből+ ha bármi van tudjunk a másikról merre induljunk. Ennyi.

Általában megszoktuk beszélni, hogy mikor lenne jó, pláne hogy már gyerekünk is van, de be-becsúszik olyan is, hogy pl. anyuék, vagy a férjem barátai az ország másik végéből éppen erre járnak, lenne pár órájuk és az utolsó pillanatban szólnak, hogy beugranak. Ha amúgy nincs más halaszthatatlan program betervezve, engem nem zavar, hogy ilyenkor kérdés nélkül megbeszéli a férjem, hogy jöjjenek és így van ez fordítva is. Olyan is előfordul, hogy a gyerek mellett elgurul a gyógyszerem estére és én közlöm délután 2-kor a férjemmel, hogy este megyek barátnőzni, övé a gyerek...

Nálunk ennyi rugalmasság belefér, de ezek nyilván nem mindennapos esetek. Akkor azért zavarna.

Ha rosszul van valamelyikünk, akkor elvonul, vagy utólag bocsánatot kérve mégis lemondjuk, ebből sem szokott gond lenni. Emberek vagyunk, mindenkinek közbejöhet valami.

Nem értem, mi a problémád.

Pihenni a hálóban is lehet :D, de komolyan.

Nálunk nem divat, hogy kész tények elé állítjuk a másikat, főleg ha az otthonunkról van szó, és főleg azért mert amúgy mi itthon nem szoktunk felöltözni, és én mindig előbb érek haza melóból. Necces lenne ha csak úgy megjelenne a párom a haverjával mikor én itthon vagyok pucéran. + Eleve èn nem igazán szeretem ha idejön valaki, nem szeretem a vendégséget, számomra a ház az otthonom és nem átjáróház, és ezt ő is tudja.

Alap, hogy jó előre ( min. 1 hét) megbeszélten jön csak ide bárki. Jellemzően az anyósom a párom szülinapjára, de a haverjai is voltak már párszor szilveszterezni.