Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megijedtem az összeköltözéstől, hogyan tovább? 27/F
Én 27 barátnőm 25 éves, én úgy gondoltam jól megvagyunk, idővel lépünk egy felsőbb szintre, összeköltözünk és ha minden jól megy akár több is lehetne belőle. 1.5 év után rákérdeztem és nevetséges indokokkal le lettem húzva (szüleivel él még és otthon jobb, nagy elköteleződés stb.)
Akkor nagyon megtört bennem valami de folytattuk tovább külön élve, reménykedtem hátha. Nekem és neki sem volt sok kapcsolata lehet idő kell még.
Tudni kell, hogy korábban a lány többször nélkülem ment el utazni akkor is a családjával. Ekkor elég rosszul éreztem magam egyedül, főleg, hogy meg sem kérdezett vagy érdeklődött, hogy mennénk e közösen. (Nem problematizálom, hogy a családjával ment, az zavart, hogy meg sem kérdezett ketten mennénk -e esetleg.)
Korábban általában 2-3x aludtunk együtt nálam. Az utóbbi időben viszont már nem is jött át hozzám az én albérletembe aludni (kb 2-3 hónapja) mondván, hogy miért nem költözünk inkább össze ő már benne lenne és amúgy sem szeret az én jelenlegi helyemen lenni (ez egy évre rá, hogy megkérdeztem róla őt, hogy lenne e kedve összeköltözni).
Bennem valami legbelül sajnos megbicsaklott ez idő alatt, amiatt, hogy már nem is jött át vagy alig, úgy érzem kicsit elhidegültem tőle.
Látva a barátaimat, hogy már szinte egytől egyig mindenki akinek barátnője van mind együtt laknak, gondolkodtam rajta, és végül beadtam a derekam, hogy oké. Egy ismerős üres lakását tudnánk kivenni amit előbb be kellene rendezni (jutányos áron kapnánk hosszú távra). El is indítottam a folyamatot, lelkes voltam majd megint egy kis megakadás (családja miatt), és ilyenekből tényleg sok volt ez előtt is. Meg veszekedések a fentebb említett helyzetek miatt. Az egész kapcsolatunk sokszor körülményesen haladt, megakadás majd végül megcsináltuk/elmentünk valamerre, de sok mindenről ténylegesen többször viták után.
Most a berendezés-tervezgetés alatt pedig kissé én ijedtem meg, hogy ennyi évesen összeköltözöm/-bútorozom, akkor el is köteleződöm és utána már nincs visszaút. Azt sem tudom, hogy fog -e ez működni közöttünk. Miután összebútorozunk úgy érzem ebbe még jobban beleragadnánk és nem biztos, hogy az jó. Bennem van, hogy még nem ismerkedtem sokat, nem éltem ki magam, és elbizonytalanodtam, hogy kész vagyok -e egy ilyen lépésre, mikor ennyi évesen vagyok tulajdonképpen a legszabadabb, saját keresetem van, albérletben lakom egyedül, még belefér bulizni stb.
Jelenleg kicsit tanácstalan vagyok és nem tudom hogyan tovább. Egyik felem azt mondja, hogy hagyjuk az egészet (annyiszor vitáztunk, bántott meg engem vagy akár én őt, hogy nem vagyok már annyira lelkes őszintén, most amikor elindítottam a folyamatot, akkor először nagyon lelkes voltam majd jött megint egy fennakadás..), a másik felem, pedig azt mondja, hogy a hibái ellenére még mindig egy nagyon jó ember, aki kedves, bájos nem elszállt magától, normális családból származik. Mindig meghallgatja a problémáimat, próbál segíteni nekem, kedveskedik stb. és hát ez a természetes dolog hogy így haladjunk tovább. Tudom, hogy nagyon összetörnék nélküle, hiányozna nagyon mindezektől függetlenül.
Kiegyensúlyozott életünk lehetne ha mondjuk később találkozunk volna, pár kapcsolattal később tapasztaltan.
Ti voltatok már hasonló cipőben? Volna valami tanács, amivel tudnátok nekem segíteni hogyan tovább?
Előre is köszönöm a segítő szándékú hozzászólásaitokat! :)
válasza:Kedves barátom, voltam hasonló helyzetben,évekkel ezelőtt.
Akkor és ott azt mondtam,nem véletlen a sok döccenő, mert lehet, nem azzal kéne lennem, akivel összeköltöztem volna.
Szépen lezártuk és fél év múlva meg is jött, akivel három hónap után összeköltöztünk és szép öt évünk volt.
Néha jobb, ha az eszünkre hallgatunk !
F
válasza:A lány érzelmileg nem vált még le a szüleiről.
Ha nem akart anno összeköltözni, én akkor szakítottam volna. Ez egyértelmű jelzés volt, hogy nem ő a megfelelő. A későbbi problémák is ezt igazolják.
Bár maga az összeköltözés nem jelent végleges elköteleződést, bármikor lehet borítani.
De én ettől függetlenül a szakítást javaslom neked.
válasza:Nagyon fiatal voltam, mikor a (mára már) férjemmel összeköltöztünk. Én 23 éves voltam, ő 21.
Én túl voltam 1 hosszabb kapcsolaton, és volt pár rövidebb, neki csak rövidebbek.
Először ő albérletbe jött abba a városba ahol én laktam a szüleimmel. Ott kapott munkát. De igazából szinte minden nap nálunk volt. Így miután anyagilag kicsit összeszedtük magunkat, elmentünk albérletbe, mert a szüleim lakása kicsi volt 4 embernek.
Én sosem bántam meg, és szerintem ő sem :) Együtt vagyunk 12 éve. Azóta már saját családi házban, gyerekkel, kutyával, macskával :D
Én azt mondom, nem kell félni az összeköltözéstől. Bár nálatok azért egyéb problémák is vannak ahogy az írásodból lejön. És annak sem lenne értelme, hogy most összebútorozni, aztán pár hónap múlva meg szét. Szerintem beszéljétek meg, ki mennyire gondolja komolyan ezt az egészet.
De ha költözés lesz a vége, és úgy érzed, hogy mégsem megy, akkor ne ragadj bele csak azért mert már együtt éltek.
válasza: válasza: válasza:Hű, ez nem semmi.
Nekem és a páromnak is ez az első kapcsolatunk. 22 évesek vagyunk, 1 éve együtt. Az összeköltözés régóta téma és mikor lediplomázok (2 hónap múlva) meg is fog valósulni, már keressük a helyet. Igaz, mi eddig sem teljesen otthon éltünk (kollégium) és így félig-meddig az együttélésbe is belekezdtünk.
Nem érzem úgy, hogy túl korai lenne, nagyon kiegyensúlyozott a kapcsolatunk, sok esélyt látok rá, hogy vele éljem le az életemet és ezt alig várom.
Szerintem ne kezdj bele az összeköltözésbe, ha nem érzed azt, hogy várod, hogy mellette öregedj meg.
Nekem furcsa ez a hozzáállás mindkettőtök részéről. 25-27 évesen nem vagytok túl fiatalok egy ilyen lépéshez. A másfél év sem túl kevés ehhez. Illetve az is, hogy benned maradt egy tüske 1 éven keresztül és nem beszéltétek meg. Az ilyen sértettséget azonnal kell orvosolni, még aznap.
Az, hogy nélküled utazik, szerintem nem baj. Hogy veled nem utazik soha, az lehet, viszont ilyet te is kezdeményezhetnél. Megint: kommunikáció.
Hogy akarsz együtt élni valakivel, akivel ilyen egyszerű dolgokat sem vagytok képesek tisztázni?
Tehát
1. lépés: Gondold át, hogy mennyire fontos neked a párod, szeretnél-e mellette megöregedni.
2. lépés: Kommunikáljatok. Mindenről, ami foglalkoztat, ami fontos. Érzések, tervek stb.
3. lépés: Az előzőek alapján szakítsatok (ha nem tudtok beszélni, vagy nincs kompromisszum), vagy ne, akár költözzetek össze, de csak akkor, ha minden problémátok meg van oldva.
válasza: válasza:Ha valaki szereti a másikat és vele tervezi a jövőt, az ossze akar költözni a másikkal.
Mi pl 4 hónap után költöztünk össze, mert az egyetem és a munka mellett keveset tudtunk volna találkozni. Egy pillanatra sem aggódtam, mert tudtam, hogy vele akarok lenni.
Ha ennyire döcögősen megy, akkor kar erőltetni.
24N
válasza:Köszönöm a válaszokat!
Igen érzem, hogy valami nem megy úgy ahogy kellene :/ Meg kell beszélni, meg kell ezt nekem is hányni vetni.
Utolsónak, pedig bár kissé túlzón fogalmaztál, de értem mire gondolsz. Ezen is gondolkodom, mert egyrészt tényleg egy nagyon normális lányról van szó, kedves, értelmes tanult és nem biztos, hogy hamar találnék vagy egyáltalán találnék még egy ilyen aranyos lányt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!