Milyen csalódások értek eddigi párkapcsolataitokban az összeköltözés, együttélés során ?

Mi nem költöztünk össze, de úgy adódott, hogy kb. fél évig együtt éltünk. Soha többet! Csicskáztatott, este későig dolgoztatott, nem ettem, nem aludtam. Aztán mindenki visszament a saját lakásába, a korábbi házassági tervekből barátság extrákkal kapcsolat lett, amit szép lassan felszámolok.

N

Leginkább a kompromisszumkészség hiánya és a makacsság zavart. Pl. olyan lakásban laktunk, ahol nyaranként nagyon meleg volt... és kellett valamit kezdeni a dologgal. Én szerettem volna egy légkondit - volt is kapcsolatunk, tudtunk volna jóval olcsóbban légkondit beszerezni, ingyen beszerelték volna apukám ismerősei, én fizettem volna a nagy részét, neki is tellett volna rá... neki olyan nem kell. Aztán bugázott valahonnan egy használt, elég régies, nem túl jó minőségű ventilátort, hogy ő milyen okosba' megoldotta... hát nem nagyon felelt meg a céloknak, de ezt be nem vallotta volna.

Meg hogy olyan dolgokban nem volt kompromisszumkész, ami nem osztott, nem szorzott, nem lett volna semmilyen kára abból, ha nem úgy csinálja, ahogy megszokta. Értem ez alatt azt, hogy bontás után ők otthon a szüleivel a ketchupot, mustárt, szendvicskrémet meg már kinyitott konzerveket nem a hűtőben tárolták, hanem szekrényben meg a spájzban. Én meg mondtam, hogy rakjuk be a hűtőbe, akkor 100%, hogy nem fog megromlani. De mint egy makacs kisgyerek - "így a jó, nem fog megromlani"... mondjuk én azt úgyis beraktam őket a hűtőbe, nem akartam megkockáztatni egy ételmérgezést.

(és mielőtt vki megkérdzené, én sokkal több mindenben kötöttem kompromisszumot)