Mitől vált üressé a kapcsolatod?

Az elején megjátszotta magát, vagyis inkább úgy mondom, hogy magára erőltetett olyan dolgokat, amiket nem szeret csinálni, de én igen, ezért sok programon részt vett, amit én élveztem, de ő, mint később kiderült, nem. Pl eleve egy házibuliban találkoztunk, oda azért ment el, hogy ismerkedni tudjon, ez bejött. De amikor az én haverom szervezett házibulit és meghívtam őt is, kb fel volt háborodva, hogy mégis miért menne. Ugyanez a szórakozóhelyes bulikkal. Én akkor még szerettem az ilyeneket és sokszor mentünk is az elején, nem mindig én szerveztem. Egy idő után meg bevallotta, hogy amúgy mindennél jobban rühelli ezeket a helyeket (szó szerint idéztem), az is zavarta, ha én megyek a barátaimmal és az is, ha őt is hívtam. Meg ott van a többi program. Sokat jártunk moziba, kajálni, kicsit különlegesebb programokra, többen is barátokkal, ment ez kb egy évig, aztán a következő évben meg egyre kevesebb, majd végül semmi. Ő elkezdett folyamatosan kockulni, akkor is, ha ott voltam. Ez ráment mindenre. Szex? Lol. Ha kikönyörögtem mondjuk heti vagy kérheti egyszer, akkor volt, de szar volt (nem is lehet jó úgy, ha az egyik fél nem akarja, ráadásul fiatal férfiként...). Az utolsó három hónapban tényleg semmit nem csináltunk. Ha akartam látni, átmentem hozzá, de max telefont nyomkodhattam vagy filmezhettem egyedül, ha meg bármikor szóba hoztam, hogy nem oké ez így, én voltam a szemét. Vagy pedig sajnáltatta magát. Felsoroltam programokat, miket csinálhatnánk, ehhez nincs kedvey ezt nem tud, ez jó lenne, de nincs rá pénze (miközben az apja random dobálgatta 20 ezresekkel heti szinten, neki meg abszolút semmire nem kellett költenie), ezt inkább rendeljük meg, a moziban nincs semmi érdekes, ez messze van, stb... Aztán mondtam, hogy oké, akkor találj ki te valamit, amit szívesen csinálnál. Ekkor jött a sajnáltatás, hogy ő unalmas, nem érdemel meg engem, biztos mindjárt kidobom, élnie sem érdemes... Persze ilyenkor nekem kellett vigasztalnom, mert el is sírta magát. Nem egyszer játszotta el.

Aztán tényleg szakítottam. Azt mondta, hogy majd ha a biztosat keresem és nem járkálni akarok ide oda, majd megbánom. Eltelt 9 év, tényleg kicsit kevesebb programra van igényem (de attól még van, nem lehet mindig otthon ülni, az meg kizáró ok, ha átmegyek a páromhoz és ő hozzám se szól, csak gépezik), de egy pillanatra sem bántam meg, hogy vele vége lett :)

Ugyanaz, mint a #9-nél.

Teljesen belekényelmesedebb az apa szerepbe.

Szuper apa és rengeteget segít a házimunkában is, de amikor a mosogatás fontosabb számára, mint egy gyors menet...hát,azért az rendesen taccsra vágja a női önbecsülésemet.

Én gyerekkel/gyerek mellett is elég aktív életet élek. Szeretnék elmászkálni programokra, randikra, neki jó egész hétvégén a panelban poshadni vagy max a mellettünk lévő játszóra lemenni. Én szülés után sem hagytam el magam, vékony vagyok, figyelek magamra, ő elpocakosodott. Ez nem is lenne baj,engem nem zavar, de folyton erről beszél és az már zavar. Ha baráti társaságban vagyunk, kb 10 perc után felhozza, hogy neki mekorra hasa van. Mondtam, hogy nekem nem baj, de ha őt ennyire zavarja, akkor keressen fel egy személyi edzőt, itt van mellettünk a konditerem, nyugodtan eljárhat, ideje van rá én pedig támogatom. Á, azt már nem.

Mindig csak a nyafogás mindenre.

Tényleg egy rendes ember és csodálatos apa, ragaszkodom is hozzá és tisztelem, de nem vagyok biztos benne, hogy 31 évesen le kell mondanom a szexről és a programokról.

"csak egyhangú misszionárius volt az egész"

Hol lehet ilyen férfit találni? Mert nekem pont ilyen kéne.

Milyen érdekes, hogy a férfiak a feleségükre, a feleségek a férfjükre panaszkodnak hogy mennyire passzívak. Azért azt megnézném hogy én mint aktív férj, meg egy aktív feleség egy passzív férj mellett mire mennénk. Csak úgy elkalandoznék vele elméletben, hogy oké, itt vagyunk, mire megyünk egymással? Az a baj, hogy ez nem úgy működikhogy neked is rossz, nekem is rossz, hát hajrá, éljük ki a vágyainkat.

Mert ha a szexmentes házasságban kínlódó nők és férfiak csoportját összehoznám, például 100 nőt és 100 férfit, abból jó ha lenne 10 pár aki képes lenne szexelni. Ugyanis az egyáltalán nem elhanyagolandó, hogy hiába a szexmentes élet, akárkivel nem bújnának ágyba. Márpedig rengeteg nő és férfi átlagos vagy az alatti. Viszont ha szexpartnerről lenne szó, a többség jóval magasabb szintről szeretne választani mint külsőre, mint természetre. A nőknek behozhatatlan előnyük van azzal, hogy ha csak átlagosak is külsőre, 100 meg 100 férfi pályázik rájuk.

Én sosem értettem hogy mit is jelent hogy egy nő szexmentes kapcsolatba sínylődik. Kb. fél perc alatt találhat bármilyen, sőt akár álompasit is szexre. Ezzel szemben egy 40-es családapának kampó ha otthon nincs szex, ugyanis a húspiacon már értéktelen, Talán akkor van szerencséje, sőt az az egyetlen esélye, ha egy nő kiveti rá a hálóját.

17. Hidd el, a legtöbb gyk-s házas férfinek meg nőnek is pontosan ugyanolyan az élete mint neked! Nincs itt annyi szeretőzés meg félredugás, ugyanis az emberek 99%-a inkább a biztosan és a kényelmet választja. Meg egy családos ember nem teheti meg hogy hetente eloson valami szerelmi fészekbe, ugyanis logisztikailag megoldhatatlan. Én is mehettem volna, összejöhettem volna nem egy nővel, mégsem tettem. Elméletben megdugom az aznap látottnők 60%-át, gyakorlatban meg otthon teszem a dolgom, intézkedem, felújjítok, főzök, takarítok meg a gyerekkel vagyok. Elmélet vs. valóság. A gyk-t nem kell komolyan venni, itt sokan csak trollkodnak, vagy valami meg nem élt szerepet játszanak el. Óóó, persze, itt mindenki marha jó az ágyba, a házasok mind szerelmesek még 50 év múlva is, heti 5-8 szex van fixen 3 gyerek mellett is, itt mindenkinek szeretője van stb.

A valóság meg az, hogy szépen hazamennek, és élik a kis megszokott szürke életüket. Ennyi és pont!