Szülőkhöz költözni harmincon túl?

Függ a körülményektől, hogy milyen a viszony, hogy anyuka milyen habitusú. Az én anyámtól pl. egy 2000 nm-es villában sem tudsz annyira szeparálódni, hogy ne idegeljen ki. Laktunk a szomszédjában pár évig, nagyon megromlott a viszony, egy életre elég volt. A sógornőm viszont otthon maradt, mert 2 szintes a ház, külön bejárattal, és neki egy komplett 2 szoba+nappalis lakás van a tetőtérben. A pasija is ott él már. Na ők úgy élnek a szülőkkel, mint a szomszédok, senki se pofázik bele a másik dolgába, kaját, mosást, rezsit, mindent mindenki magának intéz, max dumcsiznak néha. Szóval lényegében nem együtt élnek. Így simán működik a dolog.

Ha viszont egy átlagos méretű házban lenne egy szobátok, és minden más anyóspajtival közös használatban, akkor kösz, de nem.

A szomszéd szobába költözésnél csak az nagyobb baromság, hogy hitelt vegyél fel és olyan telekre építkezz, amihez soha semmi közöd nem lesz.

Te most hol laksz? Miért nem ott költöztök össze?

23-ra: Papíron lehet hozzá közöd, de ha esetleg szétmentek, eladni a büdös életben nem tudjátok, szóval egy bőrönddel mész el onnan.

Amúgy mit csinált ez a jóember kb. az elmúlt 15-20 évben, hogy még csak itt tart?

"Mert én Pesten lakom, ő Pesttől nem messze."

És? Nem értem ez miért számít. Neked ugyan annyival kéne arrébb költöznöd, ha te költözöl hozzá, mint neki, ha ő költözik hozzád. Ha az az érv, hogy 40 évesen még nem akar leválni anyuciról, akkor meg ne közös hitelben gondolkodj, hanem sikítva menekülj.

"Pedig mondta a párom, hogy más nő kapva kapna az alkalmon, hogy együtt vegyen fel hitelt a párjával, hiszen így a fél ingatlan az övé."

Nyilván övé a fele, hiszen ő fizeti a felét. Vagy most itt az lesz a sztori vége, hogy te nem dolgozol?